Szekrényi

Lajos, egyházi iró, kat. áldózópap, szül. Szegeden 1858 jul. 26. Középiskoláit Szegeden és Temesváron, a teologiát Temesváron végezte. 1880 jul. 1-től 1881 jan. 30-ig püspöki tollvivő. Pappá szentelték 1881 jan. 30. Több helyen káplán és segédplébános volt. 1883 okt. 1. állami főgimnáziumi hittanár Fehértemplomban, mely határőrvidéki német városka templomaiban elsőnek mondott magyar szentbeszédeket. 1885 szept. 1-én szegedi hittanár, 1891. helyettes plébános Újváron, utóbb Glogonban lelkész. 1895 okt. 1. Simándon helyettes plébános, 1896 febr. 10. Magyar-Bánhegyesen plébános. Önálló művei: Költemények (Ányási Gyula álnéven, Budapest 1882); A biblia könyvek ismertetése (2 köt., Szeged 1888); A pap-halál (regény, ford., Budapest 1882); Palesztina térképe (Szeged, eddig 97 ezer példány jelent meg); A bibliai régiségtudomány kézikönyve (Polgári régiségek, u. o. 1890); A jeruzsálemi zsidó templomokról (Budapest 1893); XIII. Leo pápa élete (u. o. 1893); A Balaton tündérei (u. o. év nélkül); Szép Ilka (opera, ford., Szeged 1891); A r. kat. egyházi szertartások (u. o. 1892); A bibliai régiségtudomny kézikönyve (u. o. 1894); Sz. Lajos költeményei (u. o. 1888); Ben-Húr (regény angolból, 2 köt., 1. kiad. u.o. 1894, 2. illusztrált kiad. Budapest 1895); Emlékbeszéd Szulik József fölött (Budapest 1896); A bibliai régiségtudomny kézikönyve (2 köt., u. o. 1896, a Horváth-díjjal jutalmazva 1897.) stb. A Szt.-István-társulat tudományi és irodalmi osztálya 1891 máj. 1. tagjává választotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon