Szél úrfi

szélsógor, szélkirály, népmeséinkben a Szélanya fiai, többnyire óriásoknak képzelt, rendesen emberevő szörnyalakok, akik azonban olykor anyjuk vagy hugaik közbenjárására jóindulatra is hangolhatók a mesehős iránt és őt esetleg segítik is nehéz feladatai teljesítésében. A magyar népköltés ez alakjait v. ö. Ipolyi, Magyar myth., 213. s köv. old., ahol egybevetések is vannak, valamint mitologiai fejtegetések is, amelyek azonban nála kellőnél messzebb menő következtetésekre vezetnek. A magyar népmesék ezen alakjaiból ugyanis, amelyek vonásról vonásra egyeznek a legkülönbözőbb népmesék hasonló szereplőivel, ősi magyar mitologiai emléket kihámozni nem igen lehet. S ha lehetne is, alig maradna egyéb az emlékek megfogható alakjaképen annál az egy adatnál, amely már Theophylaktos feljegyzésében megvan s amely szerint a turkok, akiket elég okunk van a magyarokkal legalább is közel rokonoknak tartani, a többi elemek sorában a levegőeget is tisztelték.

Forrás: Pallas Nagylexikon