Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szelestey... ----

Magyar Magyar Német Német
Szelestey... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szelestey

László (felsőszelestei), lirikus és népies költő, szül. Urai-Újfaluban (Vas) 1821 szept. 11., megh. Budapesten 1875 szept. 7. Vagyonos nemes szülők gyermeke volt, Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen és Győrön tanult, Pesten ügyvédi vizsgálatot tett s egy ideig a pinkafői uradalom ügyésze volt. Oklevelét azonban nem igen használta, szivesebben foglalkozott az irodalommal és a politikával. Már 21 éves korában egész kötetet adott ki Érzelemvirágok (Kőszeg 1842) címen. A közéletben is részt vett, 1844. vármegyéjében mint a szabadelvü ellenzéknek egyik szónoka szerepelt. 1845. Iklan-Berénybe (Sopron) tette át lakását. 1851. ismét Vas vármegyében, Ivánfára tért vissza a Kemenes vidékére s kiadta Összes költeményeit (2 köt., 1856). Majd Petőfi hatása alatt népies dalokat irt speciális vasvármegyei szinezettel. Első ilynemü kötete, a Kemenesi cimbalom 1853. jelent meg s már 1854. új kiadást ért; költői ereje és termékenysége ez irányban a Falu pacsirtája c. kötetben érte el tetőpontját (1854., másodszor 1856.). Több dala a nép ajkára is átment. Sz. e dalaival egyik legnevezetesebb képviselője az 50-es évekbeli u. n. tájköltészetnek. Midőn neje Igmándy Magdolna, hires szépség, ki verseivel szintén föl-föllépett keresztneve alatt a Holgyfutárban, 1854 jul. 10. meghalt, Sz. Pestre tette át lakását és 1856-ban megalapította a Szépirodalmi Közlönyt, mely körül jeles irókat csoportosított. Ekkor adta ki újabb költeményeit Tündérvilág c. és Összes költeményei második kötetét. Ezt követték: Huszárok könyve (Pest 1858) és Pásztorórák (u. o. 1859). Hőskölteményt is irt Hunyadi Mátyásról (nem jelent meg); szerkesztette a Szépirodalmi Albumot 1858. és fordított egy regényt Jamestől: Az utolsó tündérnő címüt. Verseket és vegyes prózai cikkeket nagy számmal irt az 50-es évek lapjaiba. 1860. Vas vármegye főjegyzőjévé, 1861. országgyülési képviselővé választották. A provizorium ismét a magánéletbe szorította vissza. Ismét Pestre jött és politikai cikkeket irt. 1864 márc. 15. egy kiterjedt politikai összeesküvés gyanuja miatt elfogták, az Újépületbe zárták, majd Olmützbe, Theresienstadtba vitték és csak 1867. a magyar kormány közbevetésére bocsátották szabadon. E fogság gyümölcse volt Egy rab álmai c. költeményes műve (Pest 1867). Választókerülete ismét képviselőül küldte fel s a többi országgyülésen is képviselő maradt. Eötvös József báró miniszter Vas vármegye tanfelügyelőjévé nevezte ki; e hivatalát is buzgón vitte, de Pauler alatt mint képviselő birálat tárgyává tevén a minisztérium erélytelenségét, e miatt Paulerrel összeütközésbe került és lemondott tanfelügyelői állásáról. Ezután ismét számos költeményt irt és cikkeket a Pesti Naplóba. Három évvel halála előtt a még mindig daliás férfiu újra nősült és csendes magányban élt. V. ö. Szász Károly, Vasárnapi Újság (1875. évf., 28. sz.); Récsei Viktor, Figyelő (23.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is