Szellőrózsa

(növ., szélvirág, szélrózsa, reszketeg, Anemone L.), a boglárkafélék többnyáréltü füve. Tőkéje terjedő, levele többnyire összetett, a virág alatt hármasan örves, kelyhe színes, sziromnemü, 6-9 levelü, szirma nincs, himje meg a termője sok, emebből számos apró szemtermés lesz, de hosszu tollas forgója nincs, mint a közelről rokon kökörcsinnek, amellyel egyesíteni is szokás. A Pulsatillával meg a Hepaticával együtt mintegy 70 faja (hazánkban csak 6) az északi mérsékelt övön terem, kevés Dél-Amerikában és Afrika déli részén. Valamennyi virága szép s leginkább tavasszal vírít. A kerti Sz. (Anemone coronaria L., l. a Teremnövények II. képmellékletén) Európa déli részén és a Keleten terem, virága nagy, sötétpiros, kék vagy fehér, kertben is tartják, itt különösen Hollandia sok fajtáját termeszti. Szép kerti növény az A. Japonica Sieb. Virága rózsaszint v. fehér (Honorine Jobert). Az A. hortensis L. Svájcban, Isztriában, Fiume körül és Olaszországban terem, szintén kertbe ültetik s itt teljesedik. Az A.narcissi flora L. havasi, virága fehér. Az A. pavonina L. Franciaország déli részén honos. Virága nagy, szirma 10-12, lándsás, keskeny, nagyon hegyes. tűzszinü. Az A. nemorosa L. (áprilisi virág, berekvirág, fehér vagy tavaszi pipacs, patác, pipacskökölrcsin, kikeleti fű, fehér husvétvirág) lombos erdőben tavaszkor virágzik. Friss levele meg a virága szípős ízü, a bőrön huzamosabb ideig hólyagot húz vagy fekélyt okoz. Tartalomrésze az elillanó anemonin (l. o.). Az A. ranunculoides L. (sárga Sz., sárga husvétvirág) virága sárga, mérges. Az A. coronariát a görög orvosok mirrhávala havi folyás megkönnyítésére, nedvét pedig tüszköltetőnek használták. V. ö. Pritzel, Anemonearum revisi (Linnaea 1841).

Forrás: Pallas Nagylexikon