Szélmalom
a malmok ama faja, melynél a szél erejét használják fel a kő
hajtására. Az őrlőjárat a hajtószerkezettel együtt többnyire toronyszerü fa-
vagy kőépületben van elhelyezve, süvegalaku tetőből nyulik ki a szélkerék 4-6
sugaras vitorlás lapáttal. Legrégibb szerkezetü szélmalmoknál a szélkerék az
egész hozzá tartozó épülettel együtt függőleges tengely körül volt
elforgatható, mi által a szélkereket a szél irányába lehetett állítani. Az ily
szerkezetü szélmalmokat általánosan német vagy bakos Sz.-nak nevezték s ezek
már 1040 körül ismeretesek voltak. Jóval később (1650 körül) kezdett elterjedni
a hollandi vagy tornyos Sz., hol maga a főépület szilárd és csak a födele
forgatható el a szélkerékkel együtt. A javítások mellett, melyeket rajtuk újabb
időben főleg az angolok eszközöltek, szélirányába való beállíthatóság,
sebességük szabályozása tekintetében, a szélmalmok előnyösen nem használhatók,
amennyiben munkabirásukhoz képest felállításuk költséges. Alföldünkön még sokat
látni, téglából való tornyos épülettel s elforgatható tetővel, de nem
versenyezhetvén a gőzmalmokkal, számuk évről évre fogy.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|