Szélmalom

a malmok ama faja, melynél a szél erejét használják fel a kő hajtására. Az őrlőjárat a hajtószerkezettel együtt többnyire toronyszerü fa- vagy kőépületben van elhelyezve, süvegalaku tetőből nyulik ki a szélkerék 4-6 sugaras vitorlás lapáttal. Legrégibb szerkezetü szélmalmoknál a szélkerék az egész hozzá tartozó épülettel együtt függőleges tengely körül volt elforgatható, mi által a szélkereket a szél irányába lehetett állítani. Az ily szerkezetü szélmalmokat általánosan német vagy bakos Sz.-nak nevezték s ezek már 1040 körül ismeretesek voltak. Jóval később (1650 körül) kezdett elterjedni a hollandi vagy tornyos Sz., hol maga a főépület szilárd és csak a födele forgatható el a szélkerékkel együtt. A javítások mellett, melyeket rajtuk újabb időben főleg az angolok eszközöltek, szélirányába való beállíthatóság, sebességük szabályozása tekintetében, a szélmalmok előnyösen nem használhatók, amennyiben munkabirásukhoz képest felállításuk költséges. Alföldünkön még sokat látni, téglából való tornyos épülettel s elforgatható tetővel, de nem versenyezhetvén a gőzmalmokkal, számuk évről évre fogy.

Forrás: Pallas Nagylexikon