Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
szélsőbalol... red

Magyar Magyar Német Német
Szélsőbal... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szélsőbal

Ez elnvezés alá alkotmányos életünk helyreállítása óta a magyar országgyülés ama pártjait és párttöredékeit foglalták, melyek az 1867. teremtett közjogi rend ellen állandóan határozott oppoziciót fejtenek ki és Magyarországnak Ausztriához való viszonyát minden egyéb közösség megszüntetésével tisztán a perszonális unió alapjára kivánják fektetni. Ez volt mindig az egész Sz. nyiltan kifejezett pártalkotó elve, noha az egyes közjogi kifejezésekre és az eljárási részletekre nézve sokszor merültek fel oly eltérések, melyek a Sz. keretén belül árnyalatok megkülönböztetésére, sőt külön pártszervezetek alakulására vezettek. A Sz.-nak mint külön politikai pártnak szereplése attól az időtől kezdődik amikor a kiegyezési törekvések határozottabb alakot öltöttek. Első nyilvánulását megtaláljuk az 1865-iki országgyülés első felirati vitájában, amikor Madarász József az Ausztriával való államjogi közösség minden formája ellen tiltakozott. Ezt az álláspontot, mely épp ugy ellenkezett az akkori Deák-párt, mint az akkori balközép felfogásával, körülbelül huszan vallották. Tulajdonképi, a többi pártoktól élesen megkülönböztetett pártszervezetet a Sz. azonban csak kevéssel a koronázás előtt nyert, amikor Böszörményi László szerkesztésében 1867 áprilisban megindította mint pártorganumot a Magyar Újság politikai napilapot. Az új pártszervezethez eredetileg csak heten csatlakoztak, de a koronázás után a párt gyorsan szaporodott és élére állottak a Kossuth Lajos ajánlatára képviselőkké választott emigránsok: Simonyi Ernő (l. o.), Irányi Dániel (l. o.) és Helfy Ignác (l. o.). Az 1869-iki országgyülésre a Sz. 48-as párt elnevezés alatt harminckét taggal vonult be és Simonyi Ernőt ismerte el vezérének. Az 1872-iki választások is, melyek az ellenzéki pártokra súlyos vereségeket hoztak, a Sz.-t csak kevéssé fogyasztották meg, de az 1872-75-iki országgyülés folyamában a párt összealkotása változáson ment keresztül. Mikor a balközépi pártvezérlet fuzionális törekvései (l. Balközép) nyilvánvalókká váltak, néhányan kilépve a balközépből, szorosabb összeköttetést kerestek a Sz.-lal. A törekvésnek mihamar volt is eredménye, a kilépett balközépiek a Sz.-nak legnagyobb részével egyesülve, új pártot alakítottak, mely a függetlenségi párt elnevezést vette fel és pártközlönyül a Csávolszky Lajos által megindított Egyetértést fogadta el. Ettől az új pártszervezettől távol maradt Irányi Dániel és hat társa, kik továbbra is a 48-as párt elnevezést tartották meg. A különbség a két pártszervezet között abban állott, hogy Irányi és társai a függetlenségi elvet szorosan a 48-iki törvényekben kifejezett perszonálunió fogalmához kivánták kötni, ellenben az új függetlenségi párt a függetlenségi eszme formájának és korlátainak közelebbi megállapítását nem tartotta helyénvalónak. Az 1874 őszén megtartott országos nagy pártgyülés teljesen a függetlenségi párt alapjára helyezkedett. Innentúl a függetlenségi párt aprlamenti jelentősége folyton emelkedett. Az 1875-iki választásokban a fuzió hatása alatt száma némileg megfogyott ugyan, de a későbbi választásokban állandóan szaporodott és 1887. már 101 taggal került a parlamentbe. Közben 1884. Mocsáry Lajosnak, az első pártelnöknek lemondása után a függetlenségi párt, hogy az előbbi szakadás minden nyomát elenyésztesse, a párt kötelékén kivül álló Irányi Dánielt választotta elnökének és elnvezésébe a függetlenségi mellé fölvette a 48-as jelzőt is, kijelentve egyúttal, hogy a függetlenségi elvet a perszonál-unió értelmében vallja. A függetlenségi és 48-as pártban helyreállított Sz.-oldali egység azonban most sem bizonyult tartósnak. A párt egyik régi vezéregyénisége, Ugron Gábor, kinek u. n. «erdélyi programmját» mindenkor a közjogi törekvések mérséklésére lehetett magyarázni, 1890 folyamában hevesen lépett fel a pártban uralkodó Kossuth-kultusz és egyes párttagok állítólagos dinasztiaellenes célzatai ellen. Ez az összeütközés az októberi pártgyülés után, mely Ugron Gábor indítványait elvetette, teljes szakadásra vezetett, minek következtében Ugron Gábor tizenkét társával együtt megalkotta a külön 48-as pártot. Az új párt programmja a perszonál-unió feltétlen hangsúlyozása mellett kijelentette, hogy a párt a delegációk tanácskozásaiban részt veszen és az 1867-es egyesség megszüntetésében a fokozatosságot kivánja szem előtt tartani. Az 1892-iki választásokból a régi függetlenségi és 48-as párt 91 taggal, az új 48-as párt 14 taggal került ki. A nemsokára kitört egyházpolitikai harc azonban új bomlást és új változásokat vitt a Sz. szervezetébe. A függetlenségi és 48-as párt 1893 máj. 19-én kimondotta ugyan, hogy a Wekerle-kormány liberális egyházpolitikai programmját helyesli, de nem tette minden párttag kötelességévé, hogy a kormány javaslatai ellen ne szavazzon. E határozat következtében Eötvös Károly és huszonkét párttag a prátból kilépve, új pártot alkottak függetlenségi néppárt néven. Viszont a 48-as párt, melynek vezérlete az egyházpolitikai ellenzékhez szított, feladva külön közjogi programmját, visszatért a függetlenségi és 48-as párt kebelébe. Épp ez az egyesülés azonban csak fejlesztette a bomlás processzusát. Míg az egyházpolitikai kérdések napirenden voltak, folyton dúltak a belső ellentétek a függetlenségi és 48-as pártban, a Wekerle-kormány bukása után pedig a párt jövő szervezésének kérdése új szakadást okozott. Egy hirtelen összehivott értekezlet többsége (1894 nov.) Ugron Gábor elnöklésével intéző bizottságot küldött ki a választások vezetésére, mire a kisebbség Justh Gyula vezetése alatt a pártból kilépett. Mindkét rész magának követelte ezután a függetlenségi és 48-as párt elnevezést és az ősi pártszervezet örökségét, de a Justh által vezetett töredék az Eötvös Károllyal kiszakadt függetlenségi néppárttal újra egyesülve, egészen túlsúlyra emelkedett és Kossuth Ferencben, ki atyjának Kossuth Lajosnak halála után hazajött és nemsokára képviselőséget is nyert, magának új elnököt és vezért választott. Az 1897-iki választásokban az Ugrontöredék összesen nyolc kerületet tartott meg, vezéregyéniségei is majdnem mind kimaradtak a parlamentből, ellenben a Kossuth-párt régi erejével türt vissza az új parlamentbe. Jelenleg a Sz. két pártszervezete között programmszerü elvi különbséget alig lehet megállapítani, noha a személyes viszályok szinte áthidalhatatlan árkot vágtak a két töredék között.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is