Személyes szabadság elleni bűntettek

A személyes szabadság csak a modern felfogás szerint részesül mint ilyen önálló büntető védelemben. A Sz.-nek, melyeknek jogtárgya az ember személyes szabadsága, legegyszerübb alakja: a kényszerítés (l. Jogtalan kényszer és Zsarolás). A kényszerítéssel mint a személyes szabadság részleges elvonásával szemben áll a személyes szabadságnak teljes elvonása, az embernek letartóztatása (l. o.), amelynek többéle eseteit különböztetik meg a büntető törvények. Ennek egyszerü alakját a magyar btkv annak cselekményében találja: «aki valakit törvényellenesen elfog, elfogat, letartóztat vagy személyes szabadságától bármily más módon megfoszt», és ezzel egy vonalba helyezi, s egyenlő tekitnet alá veszi annak csekményét: «aki valakit a törvény által megengedett esetekben tartóztat le (p. a tulajdonos a tetten kapott tolvajt), azonban e cselekményét azonnal, milyet lehetséges volt, a hatóságnak be nem jelenti». Ennek büntetése a letartóztatás tartama szerint különbözik, s három hónapig terjedhető fogháztól öt évig terjedhető fegyházig változik. A büntetési fokozatok a következők: a) ha a letartóztatás tartama hét napot meg nem haladott, három hóig terjedhető fogház; b) ha a letartóztatás hét napnál tovább tartott, de 15 napot meg nem haladott, egy évig; c) ha 15 napnál tovább tartott, de egy hónapot meg nem haladott, két évig terjedhető fogház; d) ha egy hónapnál hosszabb, de három hónapnál rövidebb ideig tartott, három évig terjedhető börtön; e) megj.: a lexikonban ez a pont is c)-ként van írva, de egy c) már van, ezért javítottam e)-re ha pedig három hónapot is túlhaladott, öt évig terjedhető fegyház. Ennek a büntetendő cselekménynek súlyosabb büntetési tétel alá eső, u. n. minősített eseteit állítja fel a törvény a következő ismérvek alapján: a) a letartóztatottal folytatott bánásmód alapján, ha t. i. a ltartóztatott ellen más erőszak vagy sanyargatás követtetett el, amennyiben azok súlyosabb büntetés alá eső cselekményt nem képeznek; b) a letartóztatott testi épségére származott eredmény alapján, ha t. i. a letartóztatás vagy a kínzás bizonyos súlyosabb testi sértést vagy halált okozott, amennyiben utóbbi esetben a cselekmény gyilkosságot nem képez; c) a letartóztatottal történt rendelkezés alapján, ha t. i. a letartóztatott valamely külhatalomnak katonai szolgálatába vagy rabszolgaságba vitetett. Az első esetben a személyes szabadság elvonásának tartama szerint meghatározott büntetések egy évvel meghosszabbíthatók. A másik két esetben e büntetés öt évtől 10 évig, de halálos eredmény esetében 10-15 évig terjedhető fegyház. Minősített esetei a személyes szabadság megsértésének: a) a gyermekrablás (l. o.); b) a leányrablás (l. o.) és c) a nőrablás (l. o.). Ebben a három esetben, amennyiben súlyos testi sértés vagy halálos eredmény nem forog renn, s bizonyos más kivételes eseteket nem számítva, a bűntett csakis a sértett félnek - azonban vissza nem vonható - indítványára, egyéb esetekben mindig hivatalból üldözendő (btkv 22. fej. 317-326. §). Ezek a törvényes szabályok a személyes szabadságot a magán személyek részéről való megsértések ellen védelmezik; mig a személyes szabadságnak közhivatalnok által való megsértése külön büntetendő cselekmények tényálladékát állapítja meg (l. Hivatali bűntettek és vétségek). Közhivatalnokkal szemben a törvény az állampolgárt a kényszerítés ellen is védi, hivatali hatalommal való visszaélésnek nevezett és tö évig terjedhető fogházzal büntetendő vétségnek nyilávnítván a közhivatalnoknak cselekményét, aki hivatali hatalmával visszaél a végett, hogy valakit jogtalanul valaminek eltűrésére vagy elhagyására kényszerítsen (475. §). A személyes szabadságnak teljes elvonását a törvény annak a közhivatalnoknak cselekményében találja: a) aki hivatalával visszaélve, törvényellenesen valakit elfogat, elfog vagy letartóztat és b) aki a felügyelete alatt levő s letartóztatásra szolgáló helyiségben (börtön, fogház stb.) valamely foglyot a jogerejü itéletben vagy az illetékes közhivatalnok rendeletében meghatározott időn túl, kötelességének megsértésével, természetesen tudva és szándékosan, fogva tart. A büntetés a letartóztatásnak tartama szerint s a fent kiemelt tartamok alapul vétele mellett: egy évig; két évig terjedhető fogház; három évig terjedhető börtön; öt évig és végül 5-10 évig terjedhető fegyház. A fent kiemelt az a szabály, hogy az ott meghatározott esetben a letartóztatás tartama szerint meghatározott büntetések egy évvel meghosszabbíthatók, itt is alkalmazandó. A törvénytelen letartóztatáson kívűl büntetőjogi felelősség terheli: a) a letartóztatási hely felügyelőjét, aki valakit a helyiségbe a fennálló szabályok ellenére befogad vgy valakinek a fogházba történt beszállításáról közvetlen felsőségét 24 óra alatt nem értesíti; b) a közhivatalnokot, aki hivatalos tudomással birván valakinek törvényellenes letartóztatásáról vagy fogva tartásáról, azt az illetékes felsőbbségnek azonnal fel nem jelenti, s a felsőbbséget, mely a hivatalos tudomására jutott ily törvényellenesség tárgyában 48 óra alatt kellően nem intézkedik. A büntetés mindkét esetben egy hóig terjedhető fogház. Mellékbüntetésül az utolsó helyen említett mulasztás kivételével minden más esetben a hivatalvesztés is kimondandó. A törvényellenesen letartóztatott kártalanítás címén minden napért 5-10 frtot követelhet.

Forrás: Pallas Nagylexikon