A személyes szabadság csak a modern felfogás szerint
részesül mint ilyen önálló büntető védelemben. A Sz.-nek, melyeknek jogtárgya
az ember személyes szabadsága, legegyszerübb alakja: a kényszerítés (l.
Jogtalan kényszer és Zsarolás). A kényszerítéssel mint a személyes szabadság
részleges elvonásával szemben áll a személyes szabadságnak teljes elvonása, az
embernek letartóztatása (l. o.), amelynek többéle eseteit különböztetik meg a
büntető törvények. Ennek egyszerü alakját a magyar btkv annak cselekményében
találja: «aki valakit törvényellenesen elfog, elfogat, letartóztat vagy
személyes szabadságától bármily más módon megfoszt», és ezzel egy vonalba
helyezi, s egyenlő tekitnet alá veszi annak csekményét: «aki valakit a törvény
által megengedett esetekben tartóztat le (p. a tulajdonos a tetten kapott
tolvajt), azonban e cselekményét azonnal, milyet lehetséges volt, a hatóságnak
be nem jelenti». Ennek büntetése a letartóztatás tartama szerint különbözik, s
három hónapig terjedhető fogháztól öt évig terjedhető fegyházig változik. A
büntetési fokozatok a következők: a) ha a letartóztatás tartama hét napot meg
nem haladott, három hóig terjedhető fogház; b) ha a letartóztatás hét napnál
tovább tartott, de 15 napot meg nem haladott, egy évig; c) ha 15 napnál tovább
tartott, de egy hónapot meg nem haladott, két évig terjedhető fogház; d) ha egy
hónapnál hosszabb, de három hónapnál rövidebb ideig tartott, három évig
terjedhető börtön; e) megj.: a lexikonban ez a pont is c)-ként van írva, de egy
c) már van, ezért javítottam e)-re ha pedig három hónapot is túlhaladott, öt
évig terjedhető fegyház. Ennek a büntetendő cselekménynek súlyosabb büntetési
tétel alá eső, u. n. minősített eseteit állítja fel a törvény a következő
ismérvek alapján: a) a letartóztatottal folytatott bánásmód alapján, ha t. i. a
ltartóztatott ellen más erőszak vagy sanyargatás követtetett el, amennyiben
azok súlyosabb büntetés alá eső cselekményt nem képeznek; b) a letartóztatott
testi épségére származott eredmény alapján, ha t. i. a letartóztatás vagy a
kínzás bizonyos súlyosabb testi sértést vagy halált okozott, amennyiben utóbbi
esetben a cselekmény gyilkosságot nem képez; c) a letartóztatottal történt
rendelkezés alapján, ha t. i. a letartóztatott valamely külhatalomnak katonai
szolgálatába vagy rabszolgaságba vitetett. Az első esetben a személyes
szabadság elvonásának tartama szerint meghatározott büntetések egy évvel
meghosszabbíthatók. A másik két esetben e büntetés öt évtől 10 évig, de halálos
eredmény esetében 10-15 évig terjedhető fegyház. Minősített esetei a személyes
szabadság megsértésének: a) a gyermekrablás (l. o.); b) a leányrablás (l. o.)
és c) a nőrablás (l. o.). Ebben a három esetben, amennyiben súlyos testi sértés
vagy halálos eredmény nem forog renn, s bizonyos más kivételes eseteket nem
számítva, a bűntett csakis a sértett félnek - azonban vissza nem vonható -
indítványára, egyéb esetekben mindig hivatalból üldözendő (btkv 22. fej.
317-326. §). Ezek a törvényes szabályok a személyes szabadságot a magán
személyek részéről való megsértések ellen védelmezik; mig a személyes
szabadságnak közhivatalnok által való megsértése külön büntetendő cselekmények
tényálladékát állapítja meg (l. Hivatali bűntettek és vétségek).
Közhivatalnokkal szemben a törvény az állampolgárt a kényszerítés ellen is
védi, hivatali hatalommal való visszaélésnek nevezett és tö évig terjedhető
fogházzal büntetendő vétségnek nyilávnítván a közhivatalnoknak cselekményét,
aki hivatali hatalmával visszaél a végett, hogy valakit jogtalanul valaminek
eltűrésére vagy elhagyására kényszerítsen (475. §). A személyes szabadságnak
teljes elvonását a törvény annak a közhivatalnoknak cselekményében találja: a)
aki hivatalával visszaélve, törvényellenesen valakit elfogat, elfog vagy
letartóztat és b) aki a felügyelete alatt levő s letartóztatásra szolgáló
helyiségben (börtön, fogház stb.) valamely foglyot a jogerejü itéletben vagy az
illetékes közhivatalnok rendeletében meghatározott időn túl, kötelességének
megsértésével, természetesen tudva és szándékosan, fogva tart. A büntetés a
letartóztatásnak tartama szerint s a fent kiemelt tartamok alapul vétele
mellett: egy évig; két évig terjedhető fogház; három évig terjedhető börtön; öt
évig és végül 5-10 évig terjedhető fegyház. A fent kiemelt az a szabály, hogy
az ott meghatározott esetben a letartóztatás tartama szerint meghatározott
büntetések egy évvel meghosszabbíthatók, itt is alkalmazandó. A törvénytelen
letartóztatáson kívűl büntetőjogi felelősség terheli: a) a letartóztatási hely
felügyelőjét, aki valakit a helyiségbe a fennálló szabályok ellenére befogad
vgy valakinek a fogházba történt beszállításáról közvetlen felsőségét 24 óra
alatt nem értesíti; b) a közhivatalnokot, aki hivatalos tudomással birván
valakinek törvényellenes letartóztatásáról vagy fogva tartásáról, azt az
illetékes felsőbbségnek azonnal fel nem jelenti, s a felsőbbséget, mely a
hivatalos tudomására jutott ily törvényellenesség tárgyában 48 óra alatt
kellően nem intézkedik. A büntetés mindkét esetben egy hóig terjedhető fogház.
Mellékbüntetésül az utolsó helyen említett mulasztás kivételével minden más
esetben a hivatalvesztés is kimondandó. A törvényellenesen letartóztatott
kártalanítás címén minden napért 5-10 frtot követelhet.
Forrás: Pallas Nagylexikon