Szemes takarmány

abrakfélék, a gabona s a hüvelyes és olajos magvak. Ezek legtáplálóbb, le legnehezebben emészthető takarmányok közé tartozván, csak kis mennyiségben és többnyire csak célszerüen elkészítve (darálva, áztatva) etethetők. Nélkülözhetetlenek a növendék-, erőtermelő- s hizóállatok, valamint a tenyészhimek táplálásánál, ellenben más állatoknak ritkán adjuk, mert aránylag drágák. Legértékesebbek az olajos magvak, u. m. a len, napraforgó, kender, mert ezek nagyon sok fehérjenemü tápanyagot és zsírt tartalmaznak; azután következnek a hüvelyes magvak, mert fehérjefélékben igen gazdagok, végre utolsó helyen állnak a gabonamagvak, de utóbbiak könnyebben emészthetők az előbbieknél. Legtöbb Sz.-t (árpát, kukoricát) etetünk a sertéssel, a lónak főleg sok zabot adunk, ellenben a többi állatokkal csak kevés Sz.-t etetünk.

Forrás: Pallas Nagylexikon