Szeminárium

(lat.), eredetileg a. m. faiskola; átvitt értelemben igy nevezték a papnevelő intézeteket. Vannak kisebb v. gyermek-Sz.-ok, amelyekben az 5. és 6. gimnáziumi oszt. növendékek, és nagyobb Sz.-ok, amelyekbe a 7. és 8. gimnáziumi oszt. növendékek vétetnek föl. A kereszténység első századaiban, ha nem nevelték is a papjelölteket oly tervszerüen, mint manapság, mégis teljes határozottsággal föltételezhetjük, hogy a püspökök csak azokat szentelték föl papokká, akik előbb a papi hivatallal járó tudományban és kötelességekben oktatást nyertek. Nagyban segítségükre volt bizonyára az alexandriai, emessai és nisibisi iskola a IV. sz.-ban, amihez a szerzetesrendek gyarapodása is hozzájárult. Szt. Ágoston már szükségét érezte annak, hogy püspöki székhelyén a klerikusokat közös életre birja és csak azoknak adta fel a nagyobb rendeket, akiket szemei előtt oktattak és neveltek. Hasonló nézetben volt Nagy Leo pápa, aki a püspökökhöz intézett iratában azt mondja, hogy csak azokat szenteljék papokká, akik magukat gyermekkoruktől kezdve gyakorolták az egyházi fegyelemben és abban nőttek fel. A toledói zsinat (531) elrendeli, hogy a papjelöltek a püspök közelében levő házban nyerjenek oktatást. Nagy Károly idejétől kezdve a püspökök papságuk számára vagy külön vagy valamely kolostorral kapcsolatban iskolákat állítottak fel. Fő tanítómester volt a magiszter vagy skolasztikus (innen canonicus scholasticus), ki a püspöki székhelyen levő paptársaival a növendékeket oktatta. Később egyetemekre jártak, de közös életet folytattak és a tanultakat együtt átismételték. A trienti zsinat végképen határozott ez ügyben, midőn elrendelte, hogy minden püspöki székhelyen papnevelő intézet állíttassék fel és azóta alig van egyházmegye, amelynek Sz.-a ne lenne. Hazánkban az első papnevelő intézetet Oláh Miklós primás állította fel 1566. Nagyszombatban. A hazai papnövendékek vagy a püspöki Sz.-okban vagy a budapesti egyetem mellett levő központi Sz.-ban, ahová minden magyar püspök küld néhány növendéket vagy hasonló módon a bécsi Pazmaneumban, végül a római Germanico-Hungaricumban neveltetnek. V. ö. Mihályfy A., A papnevelés története (Budapest 1896).

A Sz. szót az egyetemi fakultások gyakorló intézményeire is alkalmazták. Ilyen Sz. a budapesti tudományos egyetem jog- és államtudományi, valamint bölcsészeti karán 4-4 van. Feladatuk az elméleti természetü tárgyak irodalmi művelése, a tételes tantárgyak gyakorlati kezelése és alkalmazása, az önálló tudományos buvárlat és irodalmi munkásság ápolása és a tanárképzés.

Forrás: Pallas Nagylexikon