1. az orosz Közép-Ázsia Steppe nevü főkormányzóságnak vidéke
(territoriuma), Tobolszk, Tomszk, Mongolország, Szemirjecsenszk és Szir-Darja
közt, 478,182 km2 területtel (a miből 16,344 km2 esik az
álló vizekre), 1893-ban 614,320, egy km2-re 1,3 lak. K-i részében az
Altai, Tarbagatai, Csingisztan, Kiziltas és egyéb hegyláncok ágai nyulnak be,
amelyeknek magasabb részeiben ezüst-, ólom-, rézérceket, grafitot bányásznak.
Középső és Ny-i részei jobbára lapályosak vagy dombosak; a talaj fekete,
agyagos vagy homokos föld, több helyen pedig sótartalmu. Fő folyója az Irtis a
maga mellékvizeivel. DNy-i határul a Csu szolgál. Legnagyobb tavai a Balchas és
Szaiszan. A klima erősen kontinentális; a nyarak forrók, a tél gyakran nagyon
hideg (-40o). A lakosság orosz, jobbára pedig nomadizáló kirgiz (538,050); a fő
foglalkozás az állattenyésztés (549,645 ló, 274,230 szarvasmarha, 1,6 millió
juh és kecske, 58,410 teve), az öntözhető helyeken a földmívelés, továbbá a
halászat és a hegyek közt a vadászat is. Az 1732-iki Oroszországhoz csatolt
vidék járásai: Karakali, Pavlodar, Sz., Uszt-Kamenogorszk és Szaiszan rendőri
kerület. - 2. Sz., az ugyanily nevü vidék és járás székhelye, az Irtis jobb
partján, 1893-ban 16,889 lak., nagy vásárokkal.
Forrás: Pallas Nagylexikon