Szemipelagiánusok

az enyhébb alaku pelagiánizmus követői, szt. Ágoston némely tanításának ellenzői, tehát nem tulajdonképeni eretnekek. Különösen Dél-Franciaország, nevezetesen Marseille jámbor és tudós papjai és szerzetesei, amiért massiliánusoknak is mondatnak, voltak azok, akik Pelagius és szt. Ágoston tanai között a középutat keresték, a Pelagius ellen hozott egyházi határozatok szemmeltartásával. Feje volt ez iránynak Cassianus János (l. o.) a s.-ictori kolostor apátja, ki elismerte ugyan az áteredő bűnt, de annak következményeit jeletnékenyen meggyengítette; elismerte az isteni kegyelem szükségességét, de az első kegyelmet az ember önálló jóra való akaratának szerette volna tulajdonítani; csak ugy vélte az akaratszabadságot megmenthetőnek, ha az üdvösség kezdete és a jóban való állhatatosság, legalább némely esetekben, annak tulajdoníttatik. Szt. Ágoston két iratban válaszolt (429), amelyekben az egyház tanát a kegyelemről határozottan kifejtette. Halála után pedig Celesztin pápa 431. Gallia püspökeit felszólítja, hogy a hamis tanokat nyomják el és szt. Ágoston rágalmazóit hallgatásra birják. Cassianus 432. az egyházzal kibékülve halt meg, de hivei még azután is védelmezték tanítását. Tudomnyos irodalmi harc keletkezett erre, mely közel egy évszázadig tartott, mignem annak az Orangeban 529 jul. tartott tartományi zsinat véget vetett, amelynek határozatait II. Bonifác megerősítette.

Forrás: Pallas Nagylexikon