(ophtalmoscop), a szem belsejének átvizsgálására való készülék. Célja, hogy megvilágítsa a szem belsejét és egyszersmind lehetővé tegye a megvilágított részek megnézését. Helmholtz találta föl (1851) s ezáltal a mai szemészet egyik megalapítójává lett, mert csak a Sz. föltalálása tette lehetővé a belső szembajoknak, ugy mint az üvegtest, ideghártya, látóideg és érhártya különféle bajainak az élő ember szemében való kutatását és megismerését. A Sz. tette lehetővé, hogy pontosan elkülönítsük azokat a szembajokat, melyeket azelőtt a fekete hályog bizonytalan neve alatt foglaltak össze.

[ÁBRA] 1. ábra. Szemtükör.

A Sz. sík (1.ábra) vagy homoru foncsorozott tükör (T), melynek közepén néhány milliméter széles kerek lyuk van, melyen a vizsgáló néz (A) keresztül, míg a tükör a vizsgált szembe (B) az oldalvást állított lámpa (V) fényét beveti. A tükörrel megvilágított szem pupillája vöröses-sárga fényben látszik s ha most a vizsgáló szem a Sz.-rel lehetőleg közel férkőzik a vizsgálandó szemhez (2. ábra), ennek megvilágított belsejét mintegy 20-szoros nagyításban veheti szemügyre. Ez az u. n. egyenes képben való vizsgálás. Hogy azonban a vizsgáló tisztán, élesen lásson, szükséges, hogy mind a vizsgált, mind a vizsgáló szem emmetrópiás fénytörésü legyen. ha akár az egyik, akár a másik szem, akár mind a két szem miópiás, akkor a miópia fokát a Sz. nyilása mögé tett konkáv javító üveggel kell kipótolni. Hasonlóképen a hipermetrópia javítására konvex üveg való, ámbár, ha a vizsgálónak jó az alkalmazkodó képessége, alkalmazkodása segítésgével konvex üveg nélkül is vizsgálhat.

[ÁBRA] 2. ábra. Szemtükör.

Ha az egyik szem miópiás, a másik hipermetrópiás, még pedig a miópia foka éppen akkora, mind a hipermetrópiáé, javító üveg nélkül történhetik a vizsgálás. Ha a miópia foka nagyobb, a különbséget konkáv javító üveggel kell kiegyenlíteni. Ha a szem belsejét kisebb nagyítással, de nagyobb terjedelemben akarjuk vizsgálni és az elváltozások kapcsolatát együttesen méltatni, akkor fordított képben tükreszünk (l. 3. és 4. ábra). Ehhez a vizsgálathoz konkáv Sz. való (T), mellyel mintegy 30 cm.-nyiről vetik a vizsgálandó szembe (B) az oldalvást állított lámpa (V) fényét. A szemből tükröződő fénysugarakat pedig a szem elé tartott gyüjtőlencsével (L) egyesítik a tükör előtt libegő fordított képpé (K). Megkönnyíti a vizsgálást, hogy ha ezt a képet a tükör mögé illesztett kis konvex üveggel nézzük. A fordított kép mintegy 4-szeres nagyításu.

[ÁBRA] 3. ábra. Szemtükör.

Ép állapotban Sz.-rel meglátni a látóidegnek a szembe térése helyét, a látóidegfőt, az ideghártya erezetét, a sárga foltot, szőke egyének szemében az érhártya erei is áttünnek. Kóros esetekben az ideghártya, látóideg és érhártya elváltozásai jól megláthatók. Továbbá az átvilágító fény föltünteti a szaruhártya, a szemlencse és az üvegtest homályait. Mivel a rendestől elütő fénytörésü szembe csak akkor láthatunk be tisztán az egyenek képben való tükrészéskor, ha a fénytörés hibáját javítóüveggel kipótoljuk, a Sz.-t arra is föl lehet használni, hogy a szem fénytörését pontosan meghatározzuk. Erre a célra u. n. refrakciós szemtükröket készítenek, melyekben a különböző javítóüvegeket a tükör nézőlyuka mögött elforgatható korongon lehet gyorsan egymásután beigazítani. A javítóüveg számát dioptriákban lehet leolvasni. A számos e nemü Sz. közül használtabbak a Wecker, Landolt, Hirschberg és Roth-félék. A szem belsejének vizsgálására leginkább az egyszerü liebreich-féle tükröt használják, melynek nézőlyuka mögött villája van néhány javítóüveg beillesztésére. Ez 3-4 cm. átmérőjü s mintegy 30 cm. görbületi sugaru konkáv tükör, melyet könnyed nyelével tartva szorít szeméhez a vizsgáló; a fordított képhez szükséges gyüjtőlencsét a vizsgálandó homlokára támaszkodó másik kezével tartja a vizsgált szem elé. Jóval nehézkesebb a Jaeger-féle tükör. Az eredeti Helmholtz-féle Sz.-t ma már nem használják.

[ÁBRA] 4. ábra. Szemtükör.

Sz.-rel bánni, látni és a látottakból a kórképet megállapítani nem könnyü dolog, erre hosszas gyakorlás szükséges. Újabban a fénytörés meghatározására az u. n. szkiaszkópiát is alkalmazzák. Ez azon alapszik, hogy a konkáv Sz. elfogatásakor a megvilágított pupilla elsötétedése nem egyforma minden szemben, hanem ha a szem emmetrópiás avagy hipermetrópiás, a pupilla árnyékolódása a Sz. forgatásával ellenkező irányu, ellenben ha azonos irányu, miópiás a szem. Hogyha hipermetrópiás szem elé konvex, miópiás szem elé konkáv üvegeket rakunk és megfigyeljük, melyik üveg kezdi az elsötétedés haladásának irányát megváltoztatni, megtudjuk a hipermetrópia vagy miópia fokát.