Szemüvegek

a látás különböző fogyatkozásainak kipótlására valók. Használatuk egáltalánosabb az u. n. öregkori messzelátóság (preszbiópia) miatt, amikor az alkalmazkodásnak az életkor szerint való csökkenése mindinkább megnehezíti, végre lehetetlenné teszi a közelrenézést, kivált az olvasást. A fogyó alkalmazkodást mind erősebb konvex-üveggel kell pótolni. Ugyancsak konvex-üveg javítja az ifjukori messzelátóságot (hipermetrópia) is. Az ilyen egyén abban különbözik az öregektől, hogy nemcsak közelre, hanem messzire is jól lát üvegével. Már a kis gyermeknek is rendelnek szemüveget, ha összenéző kancsalság tanuskodik messzelátóságáról. Az a népies szokás, hogy közepén kilyukasztott két fél dióhéjat kötnek a két szem elé, nem mulasztja el a kancsalságot. Közellátóknak (miópiásoknak) konkáv szemüveg való. A közellátóság kisebb fokain - egészen 3 dioptriáig - csak messzenézéskor van szükség szemüvegre, sőt ilyenek öregkorban konvex-olvasóüvegre szorulhatnak nagyobb fokban. Közellátóknak kétféle szemüveg kell, gyöngébb a közelnézésre, erősebb a távolnézésre.

A gömbszerü felszinnel köszörül konvex és konkáv Sz.-en kívűl vannak egyirányban, vagyis hengeresen köszörül konvex és konkáv cilinderes Sz. is (1. és 2. ábra), melyek az asztigmatizmus (l. o.) javítására valók. Ezek az u. n. neutrális tengely irányában sem nem gyüjtik, sem nem szórják a fénysugarakat, teljes fénytörő erejüket a tengellyel merőlegesen kereszteződő irányban fejtik ki. Az asztigmatizmusnak olyan formái is vannak, melyeknek javítására a hengeres köszörülést gömbszerü köszörüléssel kell megtoldani, ugy hogy nemcsak a konvex vagy konkáv köszörülés különböző fokai lehetnek együtt, hanem ugyanaz az üveg egyik fő irányban konvex, a másik fő irányban konkáv köszörülésü lehet. Mindezeknek a Sz.-nek fénytörő erejét dioptriák szerint mérik 0,25-20 dioptriáig (l. Diptria). A keratokonusz (ol. o.) javítására hiperbolásan köszörült (3. ábra) Sz.-et készítenek. Alkalmazzák Sz.ül a hasábos üvegeket is (4. ábra), még pedig a miópiás szemeken gyakori izomgyöngeség (inszufficiencia) esetén, amikor a két szem nem birja az együttnézést (l. Asztenópia), élükkel kifelé fordítva foglalják pápaszembe a hasábokat. Vannak u. n. védő-Sz., melyek nem mint optikai segítőeszközök hatnak, hanem egyszerüen takarják, védik a szemet. Ilyenek a különböző sötétségü, szürke, kagylós Sz., amilyenekkel a gyuladt szemet szokás védeni. Kék és zöld védő Sz. is voltak használatban, de nem bizonyultak célszerünek, mert fokozták a szemnek a sárga és vörös szinek iránt való érzékenységét. Fehér védő Sz.-et viselnek az olyan munkások, kiknek szemét könnyen érheti sérülés, v. akik folytonosan porban, v. szennyes levegőben foglalatoskodnak. Üveg helyett drótszövetből is készítenek ilyen szemvédőt.

[ÁBRA] 1. és 2. ábra.

A Sz.-nek egyik formája a pápaszem, melynek két szára a fülre támaszkodik, nyerge az orr hátán ül. Nők pápaszemének két szára egyenes, a simára fésült halántéki haj alá dugható. A férfiaké csuklósan, vagy begörbítve kerül a fül mögé. A pápaszem nyerge az orrhát szerint idomul, hajlottabb vagy laposabb. Pápaszem alakjában rendelik a sz.-et, ha folytonos viselésre valók és ha fontos, hogy éppen bizonyos állásban legyenek a szem előtt, mint p. a cilinderes és hasábos Sz., avagy, ha súlyosabbak, vagy a széles orrhát nem enged másféle illeszkedést. Másik forma az orrcsiptető, mely rugós szerkezettel illeszkedik az orrcsontokhoz. Ez olyanoknak való, akik váltogatva fölteszik, meg leveszik az üvegüket. Akik csak rövid időre hazsnálják a Sz.-et, azoknak célszerü a nyeres szemüveg vagy lorgnon. Nem veszik komoly számba a félcsiptető vagy monoklit. A Sz. rendesen oválisak; a cilinderes, hasábos vagy nagyon erős Sz.-et kerek formában is szokták viselni. Iskolamestereknek készítik a fölső szélén lecsonkított, u. n. panoptikus pápaszemet, melynek üvegén át a könyvbe lehet nézni, fölötte pedig a tanulókra. A Franklin-pápaszem üvegeinek felső fele konkáv, alsó fele konvex, kisebb fokban miópiás embernek való, aki koránál fogva preszbiópiássá vált. A Sz.-nek azt a kellemetlenségét, hogy rézsútos nézéskor nem engednek tiszta látást, ugy hárítják el, hogy hagylósan köszörülik őket, vagyis konkáv üveg helyett konvex-konkávot (6), konvex helyett konkáv-konvexot (3) köszörülnek, ezek a periszkópiás üvegek.

[ÁBRA] 3. ábra.

A Sz.-et kétszer öntött tükörüvegből vagy flintüvegből köszörülik (l. Lencse). Mivel pedig egy-egy üvegtáblának aránylat csak egy kis része teljesen hibátlan, azért a finom Sz. drágák. Az üvegtábla széli részeiből kerülnek ki az olcsóbb Sz. Legdrágábbak a hegyi kristályból készült Sz. Ezekre nézve megkövetelhetjük, hogy az optikus turmalin lemezzel igazolja, hogy csakugyan hegyi kristályból valók. A Sz. foglalványa lehet arany, ezüstn nikol, acél, teknősbékahéj, kaucsuk, elefántcsont; vannak foglalástalan üvegek is, de nem célszerüek, mert eresztékeik könnyen megtágulnak. Igen díszes lorgnonokat szoktak készíteni.

[ÁBRA] 4. ábra.

A Sz. történetében Pliniusra szoktak hivatkozni, ki Nero császárról azt jegyezte föl, hogy a szinházi viadalokat smaragdon nézve szemlélte; azonban az a smaragd alig lehetett szemüveg. Azt sem lehet igazolni, hogy szt. Jeromos lett volna a szemüveg föltatlálója. A mai megállapodás szerint a szemüveget Salvino d"Armato degli Armati találta föl 1285 és 1290 között, bár a kisebb gyüjtőtávolu vagyis nagyító üvegek köszörülésével már az arabok foglalkoztak. A khinaiak maguktól eljutottak a Sz. föltalálására, még pedig, ugy látszik, előbb mint az európaiak. Az ő pápaszemük nem az orrháton ül, hanem támasztó pecekkel támaszkodik a homlokra. Ábrázolatban legrégibb az 1414-től 1418-ig tartott konstanzi zsinatot ismertető verses kézirat egyik képén látható orrcsiptető. A XVII. sz..-ban a spanyol divat fölvette tárgyai közé a Sz.-et, valamint a francia forradalom hóbortos divatjai is. A magyar pápaszem elnevezés, melynek nincs meg a mása a többi nyelvekben, már a Calepinus szótárában megvan (1590). V. ö. Csapodi István, A szemüveg (Term.-tud. Közlöny 251. füz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon