Szén

(carbonium), nemfémes elem, amely vegyületeiben mindig mint négy vegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele C, atomsúlya 11,97. A szén nagyon el van terjedve a természetben, és tiszta állapotban kétféle alakban található: mint gyémánt (l. o.) és mint grafit (l. o.); ezenkivül előfordul alaktalan állapotban igen nagy tömegekben, mint kőszén (l. o.). Vegyületei is nagyon el vannak terjedve; a széndioxid (CO₂) a levgőnek egyik állandó alkotó része, a különféle karbonátok (mészkő, dolomit stb.) néhol egész hegységeket alkotnak, igen sok szénvegyület fő alkotó része a növényi és állati szervezetnek. A különböző szénféleségek közül a gyémánk és a grafit kristályosak; a kőszén, faszén, csontszén, korom és a gázszén pedig amorfok; ezeknek fizikai sajátságaik, nevezetesen fajsúlyuk, hőt és elektromosságot vezető képességük, fajhőjük stb. nagyban különböznek egymástól, de megegyeznek mindnáyjan abban, hogy nem olvaszthatók meg és hogy az oldószerek egyikében sem oldhatók fel. Csupán a megolvasztott öntött vas oldja a szenet, amely a kihüléskor hatszögü lemezekben mint grafit ismét kiválik. A szén a levegőn nem változik meg, a savak és lúgok nem hatnak reá, de magas hőmérsékleten egyesül az oxigénnel széndioxiddá (CO₂), a kénnel széndiszulfiddá (CS); alkalmas módon a hidrogénnel acetilénné (C₂H₄) és a nitrogénnel ciánná (CN)₂ egyesíthető; igen magas hőmérsékleten elegyedik a vassal, mangánnal, nikollal és más fémekkel is. A szénnek igen fontos kémiai sajátsága az, hogy atomjai képesek egymással kapcsolódni, minek folytán különféle vegyértékü gyökök keletkeznek, amelyeknek vegyületeit organikus vegyületeknek nevezik. A szén felismerhető arról, hogy oxigénben elégetve széndioxidgáz képződik belőle, amely a mészvizet megzavarja; ugyanez a gáz keletkezik bármelyik szénvegyületből, ha azt rézoxiddal keverve üvegcsőben hevítjük. A különféle szénféleségek képződési módjait, sajátságait és alkalmazásukat l. Gyémánt, Grafit, Csontszén, Faszén, Gázszén, Kőszén és Korom.

Forrás: Pallas Nagylexikon