Szénássy
1. Sándor, filologus, szül. Ákoson (Közép-Szolnok) 1828 ápr.
24., megh. Budapesten 1872 nov. 29. Ősrégi Kabós nevü székely nemzetségből
származott. Tanulmányait Debrecenben végezte, az egyetemiekből egy félévet
Budapesten hallgatott, de a szabadságharc, melyben mint honvédtüzér vett részt,
s a rá következő zaklatások arra birták, hogy nevelői állást vállaljon és
önképzés útján egészítse ki tanulmányait. Kilenc évi nevelősködés után 1857.
Eperjesre hivták meg helyettes tanárnak, félév mulva rendes tanár lett az
ottani ágostai ev. kollégiumban; 1860. a pesti ágostai ev. gimnáziumhoz került,
melynek igazgatói székében érte a halál. A tanügy terén mint az egyetemes és a
bánya-egyházkerületi tanárvizsgáló bizottság tagja is nagy tevékenységet
fejtett ki, aminek az lett az eredménye, hogy a tanügyi kormány és a budapesti
tudományegyetem megbizásából 1872. tanulmány útra ment Németországba, hol
egyfelül a gimnáziumok szervezetét figyelte meg, másfelül a latin nyelvészetre
vonatkozó tanulmányait egészítette ki. Önálló művei: Latin alaktan (2. kiad.
Budapest 1871); Mondattan (2. kiad. u. o. 1871; a kettő együtt Elischer Gusztáv
átdolgozásában, 4. kiad. 1880); Latin olvasókönyv (5. kiad. Elischertől 1882);
Livius I-II. könyvének és Vergilius Aeneise II. könyvének magyarázatos kiadásai
(amaz 1867-70, emez 1869); A magyar igeidők összehasonlítva a görög időkkel
(programmértek. a pesti ág. hitv. gimn. 1860-1861. évi értesítőjében); Latin
nyelvtani tanulmányok (u. o. 1865-66). Irodalmi működése alapján a magyar tud.
akadémia megválasztotta levelező tagjának, s mint olyen 1871. tartotta
székfoglalóját a A latin nyelv és dialektusai címü értekezéssel (megjelent
Budapest 1872), melyet az akadémia 1873. a Sámuel-díjjal tüntetett ki.
2. Sz. Szándor, orvos, szül. Nagy-Abonyban 1850. Orvosi
tanulmányait Budapesten bevégezvén, 1874. orvosi oklevelet nyert. Négy éven át
a Rókus-kórház sebélyeti osztályán működött. 1879. Kovács tanár klinikáján
gyakornok, majd tanársegéd lett. 1888. a sebészi eszköz- és köttan
magántanárává képesítették. 1892. a fővárosi szegényház műtőorvosa lett. A
Honvédorvos szerkesztője és a Gyógyászat főmunkatársa. Irodalmi dolgozatai a
szaklapokban jelentek meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|