Szenczy

1. Ferenc, egyházi iró, szombathelyi püspök, szül. Szombathelyen 1800 szept. 17., megh. u. o. 1866. Gimnáziumi tanulmányai bevégzése után 1817. a szobmathelyi püspöki megye papnövendékei közé soroztatott, és a teologiai tanfolyamra a pesti központi növeldébe küldetett. Az egyetemtől bölcsészetdoktori oklevelet nyervén, 1821. a szombathelyi püspöki megyében tanulmányi igazgató lett, 1824. pappá szenteltetett és Szombathelyen a dogmatika rendes tanárává neveztetett és 1839. évig e tanszéken, azontól az ekölcs- és neveléstan s a lelkipásztorkodás tanszékein működött. Tanári érdemei jutalmául szentszéki ülnökké és házasságvédővé, 1845 dec. 18. tiszteletbeli kanonokká és 1850. szombathelyi püspökké lett. Guzmics Egyházi Tárában több jeles értekezése jelent meg; a Religio és Nevelés kat. egyházi folyóiratnak 1841-től 1844-ig szorgalmas dolgozótársa volt (Szombathelyi levelek, szám szerint 24; Elvharc; Néhány szó a prot. unióról hazánkban; polemiák Székács Józseffel és Zay Károly gróffal stb.).

2. Sz. Imre, tanár, a római klasszikusok jeles művelője, szül. Szombathelyen 1798 jul. 8., megh. u. o. 1860 febr. 2-án. 1814. a premontrei rendbe lépett, a filozofiát s teologiát Csornán és Pesten végezte. 1821-től 1828-ig Keszthelyen a grammatikai osztályokban tanított, 1828-ban Szombathelyre tették át a retorika tanítására, hol ismét 12 évet töltött. 1838 okt. 7. választotta a magyar akadémia levelező tagjává. A magyar akadémia adta ki tőle Julius Caesar minden munkáinak két kötetes fordítását (1839-40). Kisebb cikkei s birálatai megjelentek a Tudománytárban, Athenaeumban s Figyelmezőben, hol különösen Kazinczy F. Sallustius-fordítását ismertette (1839. Tacitus fordításából próbamutatványokat adott az Athenaeumban s Figyelmezőben, hol különösen Kazinczy F. Sallustius-fordítását ismertette (1839). Tacitus fordításából próbamutatványokat adott az Athenaeumban s 1847. midőn a Kisfaludy-társaság tagja lett, ennek felszólítására Quintilián Institutióit is fordította, Tacitus Agricolájának fordítása megjelent Budán 1847. A füvészetet kedvvel űzvén, e nemü cikkeket irt a Gazdasági Tudósításokba. Nevezetes műve: A növényvándorlás (magyar orvosok és természettudósok munkálatai, 1847 [1863]). A Religio és Nevelés kat. egyházi lapnak s a Fasciculi Eccl. Litter. latin nyelvü egyházi folyóiratnak segédszerkesztője volt, amire Szaniszló Ferenc apát és nagyváradi kanonok, főszerkesztő szólította fel, és e minőségben harmadfél évig, míg e lapokat Szaniszló vezette, Pesten lakott és e folyóiratokban számos cikket közölt. Azután három évig a keszthelyi középiskola igazgatója volt, későbben a csornai prépostsági titkári hivatalt viselte és haláláig a tudományoknak élt. V. ö. Budapesti Hirlap, 1860., I. 55.; Győri Közlöny, 1860. 20.

Forrás: Pallas Nagylexikon