Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
széndioxid carbon diox...

Magyar Magyar Német Német
széndioxid Kohlendioxi...
széndioxidt... Kohlendioxi...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Széndioxid

szénsavanhidrid CO2. E gázalaku vegyület, amelyet közönségesen szénsavnak neveznek, igen sokféle módon képződik; igy p. ha szenet v. széntartalmu testeket levegőben vagy oxigénben elégetünk, ezért a fütő és világító anyagoknak egyik égési terméke mindig a Sz., továbbá a szerves testek korhadásakor és rothadásakor, erjedéskor (must); az emberi és állati szervezet életműködése közben (lélekzéskor) szünetlenül Sz. képződik, ugyszintén akkor is, ha a karbonátokat savakkal elbontjuk, v. ha némely karbonátokat (kalcium, magnézium stb. karbonátot) erősen hevítünk. A Sz.-ot a levegőtől először Van Helmont (XVI. sz.) különböztette meg és gas sylvestre-nek nevezte, kémiai összetételét először Lavoisier és igen nagy pontossággal Dumas és Stas állapították meg. A Sz. nagy mennyiségben fordul elő a természetben; a levegőben átlag 0,04 térfogat % Sz. van; mindig jelen van a talajban is, ahol a szerves anyagok rothadásától támad; található minden természetes vizben, az u. n. savanyuvizekben nagyobb mennyiségben, továbbá a venozus vérben, a kilehelt levegőben (átlag 4 %); egyes helyeken a Sz. igen nagy mennyiségben ömlik ki a föld belsejéből: igy a jávai Méregvölgyben, a nápolyi Kutyabarlangban, hazánkban különösen Háromszék vármegyében igen sok Sz.-forrás van, amelyeket a székely nép gőzlőknek nevez, ezek között legnevezetesebb a torjai Büdösbarlang (l. o.).

A Sz. előállítható bármelyik karbonátból, ha azt savval elbontjuk; rendszerint azonban ugy készítik, hogy mogyorónagyságu fehérmárványdarabokat gázfejlesztő palackban higított sósavval öntenek le, és e fejlődő gázt vizen való átvezetés után megszárítják. Egészen tiszta Sz.-gáz a nátriumhidrokarbonát hevítése révén kapható. A Sz. kéneső felett vagy ugy fogható fel, hogy a gázt az edény fenekére vezetjük, amelyből lassanként teljesen kihajtja a levegőt. A Sz. szintelen, gyengén szúrós szagu és savanykás ízü gáz, amelynek sűrüsége 1,5241 (ha a levegőé 1); nagy sűrüsége miatt a Sz. egyik edényből a másikba átönthető, mint valamely folyadék és ezért az említett barlangokban v. olyan pincékben, ahol sok must van forrásban, a Sz. mindig azoknak alján gyűl össze. A Sz.-gáz vizben oldódik, még pedig annál jobban, mennél hidegebb a biz; 1 légköri nyomás alatt 1 térfogat víz

0°-on felold

1,7967 térf. Sz.-ot

5°-on felold

1,4497 térf. Sz.-ot

10°-on felold

1,1847 térf. Sz.-ot

15°-on felold

1,0020 térf. Sz.-ot

20°-on felold

0,9014 térf. Sz.-ot

A Sz. oldhatósága növekszik a nyomással; a nagyobb nyomás alatt Sz.-dal telített vizben (szódaviz) tehát mindig nagyobb mennyiségü Sz.-gáz van, mint a természetes vizekben, ezért az ilyen víz a levegőn (vagyis 1 légkörnyomás alatt) az elillanó Sz.-tól pezseg. A Sz.-gáz igen állandó vegyület, nem ég, sőt az égő testek is kialusznak benne; nagyobb mennyiségben belehelve fulladást okoz, ezért olyan pincékben, hol nagyon sok must forr, v. a Sz.-os barlangokban, ha a kézben tartott égő gyertya kialszik, lélekzeni életveszélyes. A Sz.-gáz alacsonyabb hőmérséken erős nyomással szintelen folyadékká sűríthető meg, amelyek forráspontja -78,2 °C. A folyós Sz.-ot legelőször Faraday állította elő, utána főleg Natterer foglalkozott a gáz megsűrítésével. Manapság a Sz. folyósítása virágzó iparággá fejlődött; Németországban a Rajna vidékén lévő Sz.-források gázait sűrítík meg, de e célra felhasználják a mészégetésnél, a szén égésénél stb. fejlődő Sz.-ot is. Hazánkban is készítenek folyós Sz.-ot dolomitból is, amelyet kénsavval gontanak el, sőt az Apor-féle gyárban a torjai Büdösbarlangban összegyülő gázt sűrítik meg, amelyet előbb alkalmas módon a benne lévő kénhidrogéntől megtisztítanak. A folyós Sz. 10-20 kg.-nyi mennyiségben előre kipróbált igen erős falu saspalackokban kerül a kereskedésbe és azt főleg a szódaviz és mesterséges ásványvizgyárak, továbbá sörházakban a sör konzerválásához és kiméréséhez használják. Ha a folyós Sz.-ot egy ilyen palackból kibocsátjuk, a folyadék egy része a gyors elpárolgás következtében hónemü testté fagy meg, amelynek olvadáspontja -65°; szóval rendkivül hideg, de azért kézben tartható anélkül, hogy fagyást okozna, mert a kéz és a szilárd Sz. közötti érintkezést meggátolja az elpárolgás folytán képződő gázréteg; de ha a szilárd Sz.-ot ujjaink között összenyomjuk, égető fájdalmat okoz és pár perc alatt mulékony hólyag támad. Az éterrel kevert szilárd Sz.-dal -100°-ot, sőt ha az elpárolgást légüres térben szorítjuk, -110°-ot is előállíthatunk. A nehezen sűríthető gázok lehűtésére e keveréket is szokták használni. A Sz. legkönnyebben arról ismerhető fel, hogy mészvizbe vezetve abban fehér zavarodást okoz. Egy molekula víz felvétele révén a Sz.-ból szénsav (H2CO3) képződik.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is