Szénélegmérgezés

A szénéleg vagy széngáz (l. Szénoxid) a legerősebb hatásu gáznemü mérgek közé tartozik; Kobert szerint ugyanis egy 70 kg.-os embert már 80 cg. szénéleg képes megölni. Magával a tiszta szénéleggel ritkán történik mérgezés, de annál gyakrabban a szénélegtartalmu gázkeverékekkel, p. széngőzzel, világító gázzal és az u. n. vizgázzal (Wassergas), mely bizonoys centrális fűtésmódoknál képződik, ha vizgőzöket izzó szénen vezetnek át. Nálunk a Sz.-ek rendesen nem öngyilkossági szándékból, hanem hanyagságból történnek; p. ha régi szerkezetü, kulcsos kályhák kivezető csövén a szellentyüt a szén teljes elégsége előtt elzárják, hogy a kályha lassabban hüljön ki; minthogy a szén tökéletlen elégése alkalmával különösen nagy mennyiségben képződik a szénéleg, ilyen esetekben igen könnyen bekövetkezhetik Sz. Szintugy akkor is, ha a kályha csöve bármi okból elégtelen a széngáz elvezetésére; igy ha nagyon szűkre szabták, vagy ha tisztítás alkalmával korommal többé-kevésbé elzáródott, vagy ha kívűl erős szél fuj. A szegényebb néposztály körében az által is gyakran történik Sz., hogy a szoba közepén vasserpenyőben égetik el a szenet, sőt már vasalókból kiáramló széngőz is okozott halálos mérgezést. A széngőzben oxigénen, nitrogénen és kevés szénhidrogénen kívűl Eulenberg elemzései szerint (középértékben) mintegy 24,68 % szénsav és 2,54 % szénéleg foglaltatik. Az oly gyakran Sz.-t okozó világító gázban Budapesten (1876) mintegy 6 % szénéleg volt; de azonkivül jelentékeny mennyiségü hidrogén, metán, nehéz szénhidrogének, szénsav (2,34 %), nitrogén és oxigén is. Világító gázzal különösen a fő vezetőcsövek megrepedése alkalmával esik közel a mérgezés, s pedig különösen télnek idején, mikor a keményre fagyott talaj átjárhatatlan levén, a gáz a közeli házak pincéibe, s innen (a fűtés folytán megritkult levegő sapirálása következtében) a lakásokba tódul. Szerencésre a világító gáz penetráns szaga legtöbbször hamar észrevehető; de előfordult esetek bizonysága szerint némely talaj a gáznak szagos alkotórészeit elnyeli, megköti, s ilyenkor a tiszta állapotában szagtalan szénéleg alattomos módon mérgezheti meg a szobák lakóit a nélkül, hogy bárki gyaníthatná a betegség természetét. Az u. n. aknabetegség vagy pionnirbetegség szintén nem más, mint Sz., mely bányászokon és katonákon (alagutak fúrásakor, várak ostroma alkalmával az aknákban) jelentkezik; a robbantó keverékek elsülésekor ugyanis igen nagy mennyiségü szénoxid képződik.

A Sz. oka abban rejlik, hogy a szénéleg a vér oxihemoglobinjából az oxigént kiűzi és ennek helyébe lépvén, a hemoglobinnal igen szilárd vegyületet (szénéleghemoglobin) alkot. Az ilyen vér sem oxigént fölvenni, sem szénsavat leadni (a tüdőben) nem képes, ennélfogva az egyénnek oxigénhiány és szénsavfelhalmozódás kettős okából meg kell fuladnia (l. Hemoglobin). A Sz. jelenségei az élőn: szédülés, fejfájás, izomgyengeség, toniko-klonikus görcsök, akaratlan vizelés és székelés, hányás, önkivület, végre kóma és halál. Jellemző az is, hogy a bőrön általános érzéstelenség mutatkozik. A vizeletben mindig feltalálható egy eléggé nem ismert redukáló anyag (mely azonban nem szőllőcukor), továbbá gyakran fehérje is. Az agyállományt is erősen megtámadja a szénéleg, ugy hogy lelki zavarok (melyek a terjedő hüdéses butasághoz is hasonlítanak) vehetők észre. A Sz. lefolyása kétféle: hevenyés, mely pillanatszerüleg halálhoz vagy súlyos mérgezéshez vezethet, p. a Higgins és Chenot által leirt esetekben, vagy pedig krónikus, mely olyanokon mutatkozik, kik huzamos időn át kénytelenek szénéleget tartalmazó légkörben dolgozni (bányászok, kohászok, fűtők, szakácsok: anémie des cuisinieres). Az utóbbi alak néha súlyos anaemia perniciosához, hasonlít, peptonuriával járhat és hónapokig eltart. A Sz. megelőzhető olyanképen, hogy a kulcsos kályhák használata, mint a külföld sok helyén, hatóságilag eltiltatik. Világítógáz-gyárakban, papirosgyárakban, fémkohókban a munkások olyan álarcot viseljenek, melyen át a külső jó levegőt beszívhatják. Kifejlett mérgezéseknél a beteget gyorsan jó levegőre visszük, meseterséges lélekzést alkalmazunk v. oxigént lehetetünk be. Kellő óvatossággal a rekeszideget (nervus phrenicus) villamosan ingerelhetjük. Célszerü még izgató szereknek (hideg ledörzsölések, hideg klistéreknek, mustárpépnek stb.) alkalmazása is.

Forrás: Pallas Nagylexikon