Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szenítőraká... ----

Magyar Magyar Német Német
Szenítőraká... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szenítőrakás

bizonyos szabályok szerint tömötten összeállított, különféle nagyságu, majd hosszukás, majd kúpalaku farakás, mely légáthatlan és tűzálló takaró (l. Portakaró) által a levegő szabad járástól el van zárva és csak néhány meghatározott helyen szúrt szelelőlyuk segélyével égettetik szénné. A fa elhelyezése szerint lehet a rakás fekvő Sz., midőn vizszintesen és párhuzamosan rakatik a fa (gömbölyü, egyenes fenyőtörzsfa, 3-6 m. hosszu tönkökben) egymás mellé, s lehet álló Sz., midőn az egy középtengely körül majdnem függélyesen állva ugy helyeztetik el, hogy a rakás domboru kúpot képezzen. Nagyban való szenítésnél az álló Sz. van általánosságban alkalmazásban. Szeníteni álló rakásokban minden fanemet és választékot lehet, azonban csak hasáb- és dorongfát, ritkábban tuskófát szokás, mely célra a fát, hogy lehető tömötten lehessen berakni, megfelelő módon elő kell készíteni (szénfa). Egy és ugyanazon Sz.-ba rendszerint csak egyféle választékot és csak egyféle fanemet szabad berakni, mert az egyforma vastagságu és egyenlő keménységgel biró darabok együtt sokkal egyenletesebben szenülnek. Vastag fánál az átszenüléshez több idő szükséges s igy a szenítés folyamának is lassubbnak kell lenni, mint a vékonyabb dorong-és galyfa szenítésénél. A fanemek szerinti elkülönítés szükséges a szén használata szempontjából is, mert más fanemü szénre van szüksége a vasolvasztónak, másra a kavarókemencének vagy ezüstkohónak, másra a kovácsnak, lakatosnak, arany- és ezüstművesnek stb. Hogy a szén mennyisége lehető nagy legyen, a fának legalább szikkadt állapotban és egészségesnek kell lenni. Elkorhadt fa szenítésre egyáltalán nem alkalmas.

A Sz. középtengelyét a tűzfogó vagy tűzakna (l. 1. és 2. ábra a) alkotja, melyhez aztán körben legelőször a vékony, száraz hasábok, ezek után pedig a legvastagabbak, élükkel befelé, lehetőleg tömötten és függélyesen támasztatnak s a támadó hézagok gondosan kitöltetnek, miáltal az u. n. földszinti réteg (l. 1. és 2. ábra b) állíttatik elő. Az egyenlő vastagságu fát egyenlően kell a rakásba elosztani, s ha tuskófa is rakásolandó be, az mindig legbelül helyezendő el. Ha a legalsó réteg, vagyis a földszint felrakásával a tűzfogótól vagy tűzaknától mintegy 1-1,5 m.-nyire távoztunk, egyúttal az emelet (l. 1. és 2. ábra c) rakásához is hozzá lehet látni, mely célból a szénégető a tót szenítőmódnál a tűzfogóhoz valamelyik legközelebb eső földszinti hasábba megfaragott végével vékony hasábot ver be függélyesen (lásd 1. ábra d), mely az emeleten berakandó hasábok középtengelyéül és támaszául szolgál s mely körül aztán a hasábok az előbbi mód szerint rakatnak, de nem egészen függélyesen, hanem kissé ferdén, s a támasztó hasáb és az első hasábkör között igy támadó üreg, üszkökkel, apróbb fadarabokkal és szénaprólékkal töltetik ki, hogy a tűz az emeletbe könnyebben átmehessen. A német és olasz szenítőmódnál ezt a támasztó hasáűbot a rakás tetejéig érő tűzakna oszlopfái helyettesítik (l. 2. ábra a). A további munkálat a földszinti és emeleti rétegen egyidejüleg történik, s ezek bevégzése után a rakás tetejének, u. n. búbjának (l. 1. és 2. ábra c) elkészítésére kerül a sor, mely célból a tót szenítőmódnál az emelet közepén szénaprólék és üszökdarabok halmoztatnak fel, ezek fölé e célra már előre félre rakott rövidebb hasábok helyeztetnek s ezekhez mindig hosszabb és hosszabbak, mindig jobban és jobban megfektetve, míg az egész gömbölyded alakot nyer és a rakás betetőztetik. A faberakás munkájának befejezéséül a Sz. fölületét gondosan ki kell egyengetni, s az alul gyujtó rakásoknál a búbnak tetejére szénből, üszökből álló kis halmazt, az u. n. köldököt (l. 1. ábra k) kell felrakni, minek megtörténte után a Sz. betakarása és szenítése következik. A felülről gyujtó Sz.-oknál köldököt csak a begyujtás után raknak.

[ÁBRA] 1. ábra. Szenítőrakás.

Miután a szenülés a begyujtás után szakadatlanul és több napon keresztül tart, hogy a szenítésnél valami baj ne történjék, a Sz. éjszakára biztosítandó, mely célból a megszenült helyeket a szénkalapáccsal megveregetni, a takarón minden hiányt kijavítni, azt megöntözni, a süppedékeket kitömni, a szélellenzőt vagyis a Sz. körül felállított s annak magasságával biró, lombos galyakból készített sűrü sövényfonást megerősíteni, gereb-szenítőhelyeken pedig e helyett azt a szenítőfával körülrakni szükséges, sőt szeles időben nemcsak az összes szelelők bezárandók, hanem célszerü, ha a körülményekhez képest éjen át egy tapasztalt szénégető is őrködik a rakás mellett. A Sz. nagysága országok, sőt vidékek szerint is különböző s igy a berakható famennyiség is változik. Azt a rakást, melybe 30-50 ürm. szenfa van berakva, kicsinynek, az 50-100 ürm.-est középnagynak, a 100-200 ürm.-est pedig nagynak mondjuk. A Sz. nagysága ugy a szenítés menetére, mint a szénkihozatalra is befolyással van. Kis Sz.-nál a munka, tűzvezetés könnyebb, a szén tömöttebb, súlyosabb és jobb, mert kevesebb ideig áll tűzben s igy kevesebb ég el és a Sz.-ok kevesebb költséggel állíthatók elő; nagy Sz.-nál ellenben a munka végzéséhez (az összerakáshoz, födéshez) kevesebb időre, munkára, takaróanyagra van szükség, a felügyelet is egyszerübb, egyszerre több szenet lehet előállítani, kevesebb Sz.-t kell készíteni, kevesebb a szénaprólék, nem kell annyi út stb. Állandó szenítőhelyeken a nagyobb, erdei szenítésnél pedig inkább a kisebb Sz.-ok vannak helyén. A kas- v. kosaras szénégetésnél találtuk a legkisebb Sz.-okat (10-30 ürm.), a midőn t. i. a szénégetők nem kapnak kész fát a megszenítésre, hanem széldöntvényekből, maradékfából kénytelenek a fát termelni s aztán megszeníteni; itt tehát a fának elszórt volta s az összegyüjtés nehézsége okozza kis sz.-ok alkalmazását.

[ÁBRA] 2. ábra. Szenítőrakás.

A teljesen kiégett Sz.-on, hogy a levegő az izzó szénhez ne juthasson, minden nyilást lehető jól el kell járni. Minél szabályosabb a Sz. összeroskadása, annál egyenletesebben történt a szenülés. A rakás megszenülése után mintegy 24 óra vulva a kioltáshoz, vagyis a kihűtéshez kell látni azáltal, hogy a takarópor a rakás egy részéről kisebb felületeken egymásután a szénvonóval lehúzatik, gyorsan és jól átgereblyéztetik s ismét a rakásra felhányatik azért, hogy az a szén közé bepergethető s ezáltal a tűz kioltható legyen. E művelet a rakás egész felületén fokozatosan hajtandó végre s annak befejezése után, leghamarabb egy nap mulva, lehet a Sz. bontásához és a szén választékolásához látni. Az egész rakás egyszerre való felbontásától óvakodni kell (l. Portakaró). Bontásra legjobb idő az est vagy éj, mert akkor az izzó darabokat, melyek rendesen vizzel oltatnak ki, még elfuvarozás előtt könnyen észre lehet venni.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is