Szent-Endre

rendezett tanácsu város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, a Sz.-i vagy Kis-Duna partján, (1891) 765 házzal és 4260 lak. (közte 1124 magyar, 1187 német, 1004 tót s 815 szerb; hitfelekezet szerint 3219 római kat., 595 görög keleti, 186 ref. és 176 izraelita). Sz. érdekes régi város, mely vidékével együtt a XV. sz. első felében, Zsigmond és Albert királyok idejében nyerte szerb lakóit. A szerbek a Duna mentén emelkedő hegyre építették házaikat festői rendetlenségben és sűrü sorokban; az alsóbb, rendezettebb városrész újabb eredetü, élénkebb s szebb, legélénkebb a Dunapart. Sz. a budai görög keleti püspöknek és a járásbiróságnak széke; van takarékpénztára, többféle egyesülete, vasúti és gőzhajóállomása, postahivatala, telefonja és postatakarékpénztára. A közigazgatásilag hozzá tartozó Izbék tőle meglehetős távolságra fekszik. Sz. egész környéke azelőtt szőllőmívelésből élt; amióta a szőllők kipusztultak, a város is hanyatlott, csak a budapest-Sz.-i helyi érdekü vasút kiépítése óta vett újabb lendületet.

[ÁBRA] Szent-Endre város pecsétje.

Forrás: Pallas Nagylexikon