NyDNy-ról KÉK. felé húzódó, 32-48 km. hosszu, 10-12 km.
széles, mintegy 440 km2 területet borító hegytömeg Wallis, Uri,
Graubünden s Tessin svájci kantonokban, a felső Rhociercumflexne-völgy, a
Furka, Urseren-völgy, az Oberalp-hágó, Val Tavetsch, Val Medels,
Lukmanier-hágó, Tessin-völgy és a Nufenen-hágó közt. A Sz. 2000-2600 m. magas,
meredek lejtőjü hegytömeg; D-i oldalán vad hegycsúcsok merednek ki, É-ra pedig
a Rhociercumflexneig, Reussig és Rajnáig mellékágak nyulnak ki. A 2114 m. magas
Sz.-hágó két részre osztja. A Ny-i magasabb és több glecsere is van; benne
emelkednek a Pizzo Rotondo (3197 méter), a Lucendro (2959 m.). É-i ágaiban
pedig a Mutthorn (3103 m.); legnagyobb glecserei a Wyttenwasser-, Mutten- és
Geren-glecser. A K-i rész sziklásabb, szaggatottabb; legismertebb csúcsai a
Monte-Prosa (2738 m.), a Badus (2931 m.) és a széles kilátást nyujtó Pizzo
Centrale (3003 m.) A Sz. jelentőségét fokozza, hogy belőle ágaznak ki a
Közép-Alpok legfontosabb ágai: a Berni-, Glarni-, Adula-, Tessini-, Simplon-,
mely utóbbihoz az Ofenhorn (3242 m.) és a Monte-Leone (3565 m.) tartoznak, stb.
Alpok. Tavai: a Lucendro, Sella, Toma, Riton stb. tavak kicsinyek. A Sz.
nagyobbára gnájszból és csillámpalából áll, Ny-i részében azonkivül nagy
gránittömgek vannak; É-i és D-i szegélyét dolomit és szürke pala alkotja.
Ásványokban (quarc, gránát, turmalin, tremolit, apalit stb.) a hegytömeg
gazdag. A növényzet rajta azonban szegényes.
A Sz.-hágó a svájci Alpokban az egyedüli hely, ahol két,
egymással ellentétes keresztvölgy a Közép-Alpok lábáig jut; ezek É. felől a
Reuss és D. felől a Ticino. Mind a mellett csak a XIII. sz.-ban kezdtek rajta
át közlekedni. Az okiratok a gyalogösvényéről 1293., a klastromáról pedig 1331.
tesznek először említést. A XIV-XVI. sz.-ban már hadak útjául is használták.
1708. évgeztek a rajta átvezető út javítására nagyobb munkálatokat. 1799 szept.
25. és 26-án heves harcok folytak itt a Lecourbe vezérlete alatt álló franciák
és a Szuvorov orosz hadai közt. 1820-30. Uri és Tessin kantonok felépítették az
országutat (Flüelentől Bellinzonáig 125 km.), amely Flüelenből kiindulva a
Reuss mentét követi, áthaladva a Schöllenen-szoroson az Urseren-völgybe jut,
ahol a furkai és az oberalpi úttal egyesül, azután Hospenthalon (1484 m.) túl
kanyargósan emelkedik tovább, átlép a tessini határon és fölér a kopár, 2114 m.
magas hágóra; innen körülbelül 1/2 km.-nyire van az 1834-37. újra épített
kolostor, a kápolna és a Monte-Prosa-hociercumflextel. Innen az út a romok
takarta Val Tremolán át Airolóba, azután a Ticino mentén lejebb Biascába vezet,
ahol balról a Lukmanier-út nyilik belé. Nyáron az utazás rajta semmi veszéllyel
sem jár, de télen a hózivatarok és lvainák nagy veszéllyel fenyegetik az utast.
A postakocsik 1882 előtt évenkint 60-70,000 utast szállítottak át rajta; a
Sz.-vasút (l. o.) megnyilása óta azonban a személyközlekedés rajta nagyon
megcsappant. V. ö. Türler S., Airolo und Val Piora (Bern 1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon