Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szent-Gotth... ----

Magyar Magyar Német Német
Szent-Gotth... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szent-Gotthárd

NyDNy-ról KÉK. felé húzódó, 32-48 km. hosszu, 10-12 km. széles, mintegy 440 km2 területet borító hegytömeg Wallis, Uri, Graubünden s Tessin svájci kantonokban, a felső Rhociercumflexne-völgy, a Furka, Urseren-völgy, az Oberalp-hágó, Val Tavetsch, Val Medels, Lukmanier-hágó, Tessin-völgy és a Nufenen-hágó közt. A Sz. 2000-2600 m. magas, meredek lejtőjü hegytömeg; D-i oldalán vad hegycsúcsok merednek ki, É-ra pedig a Rhociercumflexneig, Reussig és Rajnáig mellékágak nyulnak ki. A 2114 m. magas Sz.-hágó két részre osztja. A Ny-i magasabb és több glecsere is van; benne emelkednek a Pizzo Rotondo (3197 méter), a Lucendro (2959 m.). É-i ágaiban pedig a Mutthorn (3103 m.); legnagyobb glecserei a Wyttenwasser-, Mutten- és Geren-glecser. A K-i rész sziklásabb, szaggatottabb; legismertebb csúcsai a Monte-Prosa (2738 m.), a Badus (2931 m.) és a széles kilátást nyujtó Pizzo Centrale (3003 m.) A Sz. jelentőségét fokozza, hogy belőle ágaznak ki a Közép-Alpok legfontosabb ágai: a Berni-, Glarni-, Adula-, Tessini-, Simplon-, mely utóbbihoz az Ofenhorn (3242 m.) és a Monte-Leone (3565 m.) tartoznak, stb. Alpok. Tavai: a Lucendro, Sella, Toma, Riton stb. tavak kicsinyek. A Sz. nagyobbára gnájszból és csillámpalából áll, Ny-i részében azonkivül nagy gránittömgek vannak; É-i és D-i szegélyét dolomit és szürke pala alkotja. Ásványokban (quarc, gránát, turmalin, tremolit, apalit stb.) a hegytömeg gazdag. A növényzet rajta azonban szegényes.

A Sz.-hágó a svájci Alpokban az egyedüli hely, ahol két, egymással ellentétes keresztvölgy a Közép-Alpok lábáig jut; ezek É. felől a Reuss és D. felől a Ticino. Mind a mellett csak a XIII. sz.-ban kezdtek rajta át közlekedni. Az okiratok a gyalogösvényéről 1293., a klastromáról pedig 1331. tesznek először említést. A XIV-XVI. sz.-ban már hadak útjául is használták. 1708. évgeztek a rajta átvezető út javítására nagyobb munkálatokat. 1799 szept. 25. és 26-án heves harcok folytak itt a Lecourbe vezérlete alatt álló franciák és a Szuvorov orosz hadai közt. 1820-30. Uri és Tessin kantonok felépítették az országutat (Flüelentől Bellinzonáig 125 km.), amely Flüelenből kiindulva a Reuss mentét követi, áthaladva a Schöllenen-szoroson az Urseren-völgybe jut, ahol a furkai és az oberalpi úttal egyesül, azután Hospenthalon (1484 m.) túl kanyargósan emelkedik tovább, átlép a tessini határon és fölér a kopár, 2114 m. magas hágóra; innen körülbelül 1/2 km.-nyire van az 1834-37. újra épített kolostor, a kápolna és a Monte-Prosa-hociercumflextel. Innen az út a romok takarta Val Tremolán át Airolóba, azután a Ticino mentén lejebb Biascába vezet, ahol balról a Lukmanier-út nyilik belé. Nyáron az utazás rajta semmi veszéllyel sem jár, de télen a hózivatarok és lvainák nagy veszéllyel fenyegetik az utast. A postakocsik 1882 előtt évenkint 60-70,000 utast szállítottak át rajta; a Sz.-vasút (l. o.) megnyilása óta azonban a személyközlekedés rajta nagyon megcsappant. V. ö. Türler S., Airolo und Val Piora (Bern 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is