Szent-Jakab-fű

(növ.), a Senecio Jacobaea L. és más hasonló sárgasugaras fészkes füve. Szorosan véve a Senecio Tourn. (Herbichia Zaw., Jacobaea Thunb., Ligularia Cass., Cineraria L., üszögőr v. üszögér, keresztfű) fű v. cserje neve, mintegy 960 faja (hazánkban 38), csaknem az egész föld kerekségén terem. A S. Jacobaea 1/2-1 m. magas kóró, levele szárnyasan szabdalt. Száraz lejton, réten, mesgyén stb. gyakori, kellemetlen csípős és keserü füve officinális volt. A S. vulgaris L. (boszorkánylepte fű, boszorkánytalp, aggófű, rontófű, szöszösfű) mezőn, művelt földön gyakori, csaknem egész esztendőben virít, gyakran alkalmatlan gyom, virágát a kanári és más kalitkabeli madár kedveli. A S. vernalis W. et Kit. ázsiai, hazánkban keleti búzával régen meghonosodott, innen tovább terjedt Németországba. Rendkivül szapora, ott egész vetést elnyom, ugy hogy az irtását gyakran a hatóság megparancsolta. Hazánk déli részén gyakori, de a kártevősége ellen panaszt nem hallani. A S. elegans L. fehér v. piros virágu, Afrikából ered, több fajtáját kertbe ültetik. A Sz. fajait a jószág megeszi. L. Cineraria.

Forrás: Pallas Nagylexikon