Szent Jakab

Betszaidában született. Az Egyház hagyományában az "idősebb'' nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt ünnepelt "fiatalabb'' Jakabtól, az "Úr testvérétől''. Zebedeus és Szalome fia, Szent János evangelista bátyja.

Apja mesterségét örökölve halász volt. A 28. év tavaszán vagy nyarán, amikor Jézus a Genezáreti tó partján járva kezdte egyenként meghívni apostolait, miután meghívta Pétert és Andrást, "folytatva útját megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal együtt és nyomába szegődtek'' Mt 4,21.22. Simon Péter és János mellett ő a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt. Simon a szikla, János a szeretett tanítvány, Jakab az első vértanú az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben - a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor és a Getszemáni kertben - csak hármukat vette maga mellé Jézus.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia