Szentek egyessége
(lat, communio vagy communicatio sanctorum), ismeretes
kifejezés az apostoli hitalakzatból vagy «Hiszekegy»-ből, melynek a harmadik
szakaszában ezen hittétel fordul elő: «hiszek egy közönséges keresztény
anyaszentegyházat, szenteknek egyességét». A kat. egyházban az anyaszentegyház
összes tagjainak szellemi egyesülése, ugy hogy az egyik tagnak lelki javaiban a
többi is részesül. Az anyaszentegyház tagjai háromfélék: 1. a földön élő
keresztények mind, kik a kat. egyházhoz tartoznak és akiknek kitűzött
életcéljuk, hogy szentek legyenek. Miután e cél elérése küzdéssel jár, azért a
küzdő v. vitézkedő egyházhoz (ecclesia militans) tartoznak; 2. a tisztítóhelyen
lévő lelkek, kik szentek lesznek és mert a szentségért szenvednek, a szenvedő
egyházhoz tartoznak (ecclesia patiens); 3. a szentek a mennyben, kik a
szentséget már elérték, ezek teszik a győzedelmes egyházat (ecclesia
triumphans). E háromféle tagok egyessége nem elvont, külső, terméketlen, hanem
életteljes egyesülés. Áll pedig a következőkben: 1. a mennybeli szentek
tiszteletében és egítségül hivásában és viszont az ő érdemeik és könyörgéseik
által való segítségadásban; 2. az imádság, alamizsna, és más jó cselekedetek,
különösen a szentmiseáldozat által való segítségnyujtásban a tisztítóhelyen
szenvedő lelkeknek; 3. az anyaszentegyház miseáldozataiban, imádságaiban és
egyéb jó cselekedeteiben való részesülésben. Luther szerint az egyház a földön
élő szenteknek szent csoportja vagy gyülekezete, egy fő - Krisztus - alatt, a
Szentlélek által összegyüjtetve, egy hitben, egy érzelemben s értelemben,
különböző adományokkal, de azért egyetértve a szeretetben minden versengés és
szakadás nélkül.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|