Szentek egyessége

(lat, communio vagy communicatio sanctorum), ismeretes kifejezés az apostoli hitalakzatból vagy «Hiszekegy»-ből, melynek a harmadik szakaszában ezen hittétel fordul elő: «hiszek egy közönséges keresztény anyaszentegyházat, szenteknek egyességét». A kat. egyházban az anyaszentegyház összes tagjainak szellemi egyesülése, ugy hogy az egyik tagnak lelki javaiban a többi is részesül. Az anyaszentegyház tagjai háromfélék: 1. a földön élő keresztények mind, kik a kat. egyházhoz tartoznak és akiknek kitűzött életcéljuk, hogy szentek legyenek. Miután e cél elérése küzdéssel jár, azért a küzdő v. vitézkedő egyházhoz (ecclesia militans) tartoznak; 2. a tisztítóhelyen lévő lelkek, kik szentek lesznek és mert a szentségért szenvednek, a szenvedő egyházhoz tartoznak (ecclesia patiens); 3. a szentek a mennyben, kik a szentséget már elérték, ezek teszik a győzedelmes egyházat (ecclesia triumphans). E háromféle tagok egyessége nem elvont, külső, terméketlen, hanem életteljes egyesülés. Áll pedig a következőkben: 1. a mennybeli szentek tiszteletében és egítségül hivásában és viszont az ő érdemeik és könyörgéseik által való segítségadásban; 2. az imádság, alamizsna, és más jó cselekedetek, különösen a szentmiseáldozat által való segítségnyujtásban a tisztítóhelyen szenvedő lelkeknek; 3. az anyaszentegyház miseáldozataiban, imádságaiban és egyéb jó cselekedeteiben való részesülésben. Luther szerint az egyház a földön élő szenteknek szent csoportja vagy gyülekezete, egy fő - Krisztus - alatt, a Szentlélek által összegyüjtetve, egy hitben, egy érzelemben s értelemben, különböző adományokkal, de azért egyetértve a szeretetben minden versengés és szakadás nélkül.

Forrás: Pallas Nagylexikon