Szentes

rendezett tanácsu város Csongrád vármegyében, a Kurca ér partján s a Kőrös régi árterén; újabban csinosbodó s gyors fejlődésnek induló város; utcái rendezettek, épületei közül kiválnak a vármegyeháza, a városi gimnázium, a ref. iskola és templom. Sz. a vármegye törvényhatóságának, járásbiróságnak és kir. közjegyzőségnek széke; van községi főgimnáziuma, két takarékpénztára, kereskedelmi részvénytársulata, kőrös-tisza-marosi ármentesítő és belvizszabályozó társulata, városi muzeuma és könyvtára, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1850-ben 22,136 volt, 1870-ben 27,658, jelenleg (1891) 30,791, ezek közt csak 290 nem magyar; hitfelekezet szerint van 11,773 róm. kat., 274 gör. kel., 514 ág. evang., 17,166 ref., 1023 izraelita és 41 egyéb. A lakosok túlnyomóan őstermelésből élnek, de fejlődésnek indul az ipar is, különösen a műasztalosság; van négy gőzmalma, több téglagyára és fürészmalma. Igen élénk kereskedést űz baromfival, miből évenkint több mint 200,000 db.-ot szállít el. Van többféle közhasznu és jótékony egyesülete. Itt jelenik meg a Szentesi Lap (XXVII. évf.) és a Szentes és Vidéke (XVIII. évf.). Sz. a mult századokban igen sokat szenvedett ellenségektől, virágzásnak csakis századunk második felében indult lakóinak nagy áldozatkészsége és erőfeszítése folytán.

[ÁBRA] Szentes város pecsétje.

Forrás: Pallas Nagylexikon