Szentiváni ének
v. Szent Iván éneke. Ama közmondásunk, amely a Sz.
hosszuságára céloz, a nyári napfordulat ünnepének Keresztelő szent János (jun.
24.) napjára eső népszokásai egyikét, a tűz körül való éneklést és a vele járó
házasságorákulumot (l. o.) érinti. A Sz. csakugyan hosszu volt, mert addig
tartott, amig a megrakott máglya hamvadó tüzét az ünneplésben részt vevők
valamennyien át nem ugrálták. Az Ipolyinál (Magyar myth. 193. old.) közölt
töredék is elég hosszu. A napfordulat ez ünneplési módja a legáltalánosabb elterjedésü
népszokások körébe tartozik s alapjául az egyetemes emberinek nevezhető
napimádás (l. o.) elhomályosult, vagy részben más jelentést öltött emlékei
szolgálnak. Téli megfelelője a keresztény népeknél karácsonyi szokások mezébe
öltözködött téli napfordulat ünneplése, amelynek tűztiszteleti szertartásai
szintén napimádási rudimentumok.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|