Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
szentjánosk... locust
szentjánosk... locust-tree...

Magyar Magyar Német Német
Szentjánosk... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szentjánoskenyérfa

(növ., Ceratonia L.), a hüvelyesek egyik családjába (Caesalpiniaceae) tartozó fástermetü génusz egy egyetlen fajjal (C. siliqua L.). A Földközi-tenger keleti felének tartományait örökzöld, párosan szárnyas, gyengén kanyargós szélü, röviden tojásdad, fényes leveleivel jellemzi. Tövükből magános vagy nyalábos fürtü virágai fakadnak. Szirmatlan virága, mint a gledicsiáé, öthimes és egytermős. Emebből 10-25 cm.-es vagy 30-60 mm. széles és 10-30 mm. vastag, húsos, cukros hüvelytermés (siliqua dulcis) érik. Vöröses-barna lapos magva fényes. Citrom- és narancsfával együtt eredeti hazájából, déli Szíriából Európa déli partjain is elterjedt. Nagyon lassan növekedik, ugy hogy még csak vagy 20 éves korában termi gyümölcse zsengéjét, azonban azután több száz évig is meghozza termését. Kemény, habosan szineződött fáját jól megfizetik; kérge és levele cserzésre való. Húsos hüvelyét, mellyel a legenda szerint Keresztelő szt. János a sivatagban táplálkozott, éretlen korában, amikor még mérges, szedik és napon vagy lassu szénen aszalják. Ezen művelet fejleszti ki tápláló vegyületeit. Hazájában embernek és állatnak étke; szirupot és szeszt készítenek, vajsavat és vajétert is erjesztenek belőle. Dohány abárlására, sőt orvosságul (mellteába) is használatos. A kereskedés többfélét kinál: első minőségü a levantei, silányabb a ciprusi és olasz, legkevesebbet ér a dalmát meg a spanyol. Az ókor csupán mint a kereskedés tárgyát («egyiptomi füge» néven) ismerte. A zsidók a kerátot emberi étkül és állati eleségül ismerték (p. a tékozló fiu «moslékja» ez). A drágakövek és az arany súlymértéke a «karát» voltaképen a hüvely magja. A fa tenyésztése ugy látszik egy ideig szünetelt, és csak az arabok újították meg. L. Kőméz.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is