Szentjóbi Szabó
László, költő, szül. Ottományon (Bihar) 1767 jun. 22-én,
református hitü szülőktől, meghalt a kufsteini börtönben 1795 okt. 10-én.
Tanult Debrecenben s hittani pályára készült, 1786. II. József által a
nagyváradi nemzeti iskolához s csakhamar a nagybányai gimnáziumhoz neveztetett
ki tanárrá. A József-rendszer multával ettől elesvén, törvénytanulásra tért át
s 1794. Bihar vármegye jegyzője és Teleki Sámuel gróf főispán titkára lett.
Belekeveredvén a Martinovics-féle szövetkezetbe, halálra itéltetett, de
itéletét várfogságra változtatták át s Kufstein várába vitték, hol Kazinczyval
együtt raboskodott s 1795 okt. 10-én, 28 éves korában elhalt. Költői hirre
Teleki gróf oldalánál jutott, 1787. a Magyar Muzsa hetilapban lépett fel, az
Orfeus és Magyar Muzeum dolgozótársa volt s e folyóiratokba szép lirai
költeményein kívűl prózai dolgozatokat is szolgáltatott s ezek közt I. Mária királyné
jeles életirását. Költeményeit 1791. Pesten adta ki sz. Sz. L. költeményes
munkái címen s e gyüjtemény második, igen díszes kiadásban is megjelent 1810.
Debrecenben. I. Ferenc budai megkoronáztatása alkalmára 1792. Mátyás király,
vagy a nép szeretete jámbor fejedelmek jutalma címü három felvonásos szinművet
adott ki s ugyanezt német nyelven is. V. ö. Toldy, Handbuch der ungarischen
Poesie (I. köt. 218. old., válogatott lirai verseivel: A holdhoz, Dámon, Dóris,
Phillisz, A poéta, Búcsu, A sírhalom, Indulj-dal stb.); Vasárnapi Újság, 1869,
13. sz., 1870., 2 arcképpel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|