Szentkereszti

-család (zágoni báró). A család emelkedése Andrással kezdődik, ki Magyarországból Apafi Mihály fejedelemsége alatt Kolozsvárra költözve s a református vallásra áttérve fokonkint magas hivatalra emelkedett. A hivataloskodást a váorsnál kezdte, 1695. az erdélyi kancelláriánál titkár, 1708. tanácsos, később itélőmester és belső titkos tanácsos lett. 1726 dec. 23. András, Sámuel, József, Borbála, Julia és Mária nevü gyermekeivel bárói rangot nyert s a következő évben adományba kapta a zágoni jószágot, a török földre kibujdosott Mikes Kelemen birtokát. Erdély politikai és polgári kormányáról irott műve kéziratban maradt, megh. 1732 febr. 19. Fia II. András (megh. 1745.) tartományi biztos, majd fogarasi kapitány és egyszersmind ezredes volt; három fia közül László a századosi, Sámuel az ezredesi rangig vitte fel, Zsigmond (1745-1823) a franciák ellen folytatott háboru alatt több ízben kitüntette magát s 1814. 30 évi szolgálat után mint lovassági tábornok lépett nyugalomba. Sámuel egyik fia II. Sámuel (megh. 1819.) szintén ezredesi, a másik III. András (megh. 1805.) a tábornoki rangig emelkedett s 1794 ápr. 24. Villiers mellett egy huszárcsapat élén győzelmet nyert a francia seregen; a harmadik, György (megh. 1808.), táblai ülnök lett. Ez utóbbitól származott le a család férfiágon. György fia István (1780-1822), aki szintén a katonai pályán szolgált, két fiat hagyott hátra: Istvánt és Zsigmondot. II. István (1816-79) fiai György (szül. 1840).), Andor (szül. 1845.), Ferenc (szül. 1846.) főrendiházi tag, budapesti királyi törvényszéki biró, Zsigmond (szül. 1850.) marosvásárhelyi királyi táblabiró, kolozsvári törvényszéki elnök. II. Zsigmond (szül. 1817.) országgyülési képviselőtől s 1848-49-iki huszárőrnagytól származtak Béla (szül. 1851.) és Pál (született 1857.). V. ö. Nagy I., Magyarország családjai (X. köt., 647-649.) és Magyar nemzetségi zsebkönyv (430-431. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon