Szentkláray

Jenő, történettudós, szül. Aracson (Torontál) 1843 jan. 23. Iskolai tanulását elvégezve, 1866 jul. 20. pappá szentelték, 1867. Nagy-Kikindán lett tanár és népiskolai igazgató, 1869. temesvári gimnáziumi tanár. 1882 jun. 1. magyar tudományos akadémiai levelező tag. 1883. Magyarország legújabb történetének magántanára lett a budapesti egyetemen. 1885. a belgrádi szerb tudós társaság tiszteletbeli tagja stb. Irodalmi működését fordítással (Balmes J., Levelek egy kétkedőhöz, 1 köt., Szeged 1865) kezdte s ezután kritikai, történeti, régiségtani és nyelvmagyarázó jegyzetekkel kiadta Cicero beszédét Manilius törvényjavaslata mellett (Temesvár 1870). Ezt követte: Észrevételek Temesvár fiziognomiájának magyarosításához (történeti és régészeti alapon, u. o. 1872); A tér és idő filozofiája (u. o. 1875). Későbbi dolgozatai jobbára a magyar történettel, különösen Dél-Magyarország történetével foglalkoznak. Ilyenek: Torontáli őstelepek a Tisza mentén (Temesvár 1877); Vonások Nagy-Becskerek város és vidéke történetéből (u. o. 1877); Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből (1 köt., u. o. 1882); A becskereki vár (Akad. Tört. Ért., XII., 10., Budapest 1886); A dunai hajóhadak története (akad. kiad., 1 köt., u. o. 1886); A csanádi püspöki kápolna újjáalakításáról (u. o. 1891); Oláhok költözése Dél-magyarországra a mult században (Akad. Tört. Ért., XV., 2., u. o. 1891); Útmutatás szt. Gellért korhű oltárképe megalkotásához (Temesvár 1891); Úti képek a művelt nyugatról (1 kötet, Budapest 1891); Gr. Niczky Kristóf élete (Magyar Helikon, Pozsony 1885). A Szabó Ferenc-féle Tört. Könyvtárban megjelent Holzwarth Világtörténetében (III-IX. kötet) Magyarország története (Temesvár 1889-1892). számos történeti és régészeti dolgozata, könyvbirálata és ismertetése jelent meg a Századokban, Történelmi Tárban, Hazánkban, Magyar Sionban, Történelmi Adattárban stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon