Szentmarjay
Ferenc, magyar jakobinus, Imre fia, Zemplén vármegyében
született, hol atyja a Barkóczy grófi család jószágigazgatója volt. Iskolai
tanulmányait jelesen végezte s azonkivül megtanulta a tót, német és francia
nyelvet. Ezután Sáros vármegye irnoka lett, innen hozta föl Orczy László báró a
kir. kamara alelnöke Budára. Itt a szabadkőmüvesek közé lépett s megismerkedett
Montesquieu, Voltaire, Rousseau stb. irataival. Martinovics hamar megnyervén a
maga eszméinek, társaságában a harmadik igazgató helyére őt jelölte. 1794 aug.
16-át követő éjjel Hajnóczyval, Laczkoviccsal együtt elfogatván, Bécsbe vitték.
A törvényszéki kihallgatás alkalmával is a forradalmi eszmék hivének mutatta
magát s biráit, akikkel az egyenlőségről vitatkozásba is elegyedett, erre a
nyilatkozatra birta: «Ezen ifjunak gonoszsága meghaladja korát». Itéletében
súlyosító körülményül fel van említve, hogy «igen sokakat vezetett a
reformátorok társulatába való belépésre». Kivégezték 1795 máj. 20. a budai
vérmezőn.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|