Szentségkitétel

a kat. egyházban kitétele az oltári szentségnek az oltár fölött alkalmazott állványra. Szokássá vált a XI. sz. óta, amikor az Úrnap ünnepe hozatott be. Kitétetik az oltári szentség egyes szentmisék alatt, amikor a szentmise szentséges misének mondatik, és letenyék, valamint vecsernyék alatt. E kitételt, mely ünnepszámba megy, szentségimádásnak nevezik. Ez ájtatosságot 1556. kezdették Milanóban és 40 óráig tartott, később azonban a nappali időszakra (12-14 óra) szoríttatott. VIII. Kelemen rendelte el 1592. és V. Pál 1606. búcsukkal látta el. V. ö. Lonovics, Archaeologia (III.).

Forrás: Pallas Nagylexikon