Szenvedő ige

a cselekvő ige ellentéte. Az alanyhoz való viszony szerint az ige kétféle lehet: a közönségesebb kifejezésmód az, hogy az alanytól kiindulónak képzeljük a cselekvést, tehát az alany valóban cselekvő személy; azonban képzelhetjük az alanyra irányulónak a cselekvést s ilyenkor az alany szenvedő személy v. tárgy. Ez a cselekvő és Sz. közti különbség. Azonban mindegyiknél megint kétféle eset lehetséges a szerint, amint közvetlenül, csak egy alany működésével megy végbe a cselekvés, vagy pedig közvetve, két alany együtthatásával. Ha a szenvedést közvetlenül, csak az egy alanyban végbemenőnek képzeljük, - akár azért, hogy ő benne ered a cselekvés, akár azért, hogy ismeretlen a cselekvő - akkor visszaható igét alkalmazunk: emelkedik, emelődik, vonul, bocsátkozik; ha pedig közvetve két alannyal, melyek közül egyik a szenvedő, a másik a cselekvő, akkor a közönséges Sz.-t alkalmazzuk: emeltetik, bocsáttatik. A mai nyelvben sokkal ritkább a Sz., mint a régibb irodalomban, mely a Sz. használatával nyilván a latin nyelvet utánozta. A népnyelv ma egyáltalán nem él a -tatik - tetik-féle Sz.-vel, ugy hogy ennek csak egyes nyomai maradtak meg a közbeszédben: születik, dicsértessék (méltóztatik a lat. dignetur). Viszont - ámbár a mintaszerü irodalmi nyelvben még nem ismerjük el jogosultságát - a közbeszédben mindinkább terjed egy új Sz.-alak (melyre alkalmasint a néemt nyelvnek is volt hatása): el lesz adva, föl lett építve. V. ö. az erről szóló irodalom fölsorolását Simonyi Zs., Magyar határozók, 2:307-8. Igen jó vázlata a Sz. történetének Schneider M. Vazultól (Nyelvőr 22. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon