Szépfaludi
Ő. Ferenc (családi nevén Őrlősy), iró, szül.
Máramaros-Szigeten 1845 ápr. 27. Tanulmányait Szatmáron, Nagyváradon s jogi
tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol abszolutoriumot is kapott.
Aradon egy évig tartott ügyvédsegédeskedés után a Podmaniczky Frigyes báró
által szerkesztett régi Hazánk belső dolgozótársa, majd a Reform, Fővárosi
Lapok, Nemzeti Hirlap s végre az Egyetértés politikai napilap belső
dolgozótársa lett, míg 1883. Lónyay János főispán Máramaros vármegye
levéltárnökává nevezte ki. E hivatalos állásban mint tiszteletbeli
főlevéltárnok működik ma is s e mellett 13 év óta szerkesztője a vármegye
közlönyének: a Máramarosi Lapok politikai s társadalmi hetilapnak. Első
elbeszélése: Egy magyar költőnő, a Rózsaági Antal Gombostű c. szépirodalmi
lapjában jelent meg a azóta temérdek novellát, egy Régi bűn s egy Szinre szint
c. regényt, a Szükség törvényt ront, a Regény vége, Művésznő férje c.
vígjátékot, Örvény szelén népszinművet, A régi és az új, a magyar tudom.
akadémia által megdicsért szinművet s számos tárcát irt. Fordította franciából
Deák Farkassal Sardou Séraphine szinművét, Teleki Géza gróffal az Egy rút hölgy
története regényt Dincklage-Campe bárónőtől, Abouttól a Temetőben s Diderottól
az Apácsa regényeket. 1883-ban megjelent az Ugy amint volt c. novella-kötete,
melyhez előszót irt Kazár Emil, a szerző fiatalkori barátja. 1896. egy
Köröskörül c. tárcájával Aradon az Alföld szerkesztősége által kitűzött 100
korona pályadíjat nyerte el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|