Szerb egyház Magyarországon
szoros kapcsolatban van nemzetiségökkel és ennek legfőbb
bástyája és védelme, s nemcsak kizárólag egyházi szervezet, hanem nemzetiségi
kapocs is, azért az egyházi vagyon is nemcsak a vallási ügyek előmozdítására,
hanem a szerb közoktatás előmozdítására is szolgál. Ezt az 1790-iki temesvári
kongresszus mondotta ki, midőn elrendelte, hogy a püspökök és kolostorok
jövedelmeikből együttesen 11,600 frtot kötelesek évenkint iskolai célokra
fordítani. A szerb egyház ügyeit rendezte az 1847-1848-iki XX. t.-c., mely
állami felügyelet alatt neki, egyházi s iskolai ügyekben önkormányzatot adott,
továbbá az 1868-iki IX. t.-c. A szerb egyházi autonomia a kongresszus (narodni
sabor) által érvényesül, ez az alapja az egész szerb egyházi szervezetnek, ez
intézi az összes egyházi és iskolai ügyeket és választja a patriárkát. A
szerbek 1707-től 1897-ig 24 ízben gyültek össze kongresszusra, a legközelebbi
1897 jul. 11. (jun. 29.) van összehiva Karlócára azzal a feladattal, hogy az
1868. IX. t.-c. alapján a görög keleti nemzeti egyház szervezetének végleges
megállapítására vonatkozó javaslatokat első sorban tárgyalás alá vegye. A
kongresszus határozatai csak a királyi szentesítés által válnak jogerőssé. A
kongresszusnak 25 egyházi és 50 világi választott tagja van, kiket az
egyházmegyék hiveinek számaránya szerint választanak be és pedig közvetett
választással, ugy hogy előbb egy választó-bizottságot választanak és pedig
minden 200 hitközségi tag után egyet; ezen választó-bizottság választja azután
a kongresszusi tagokat. A nagyobb városokban 50 hitközségi tag után választanak
egy választó-bizottsági tagot. A sabor elnöke a metropolita, a király teljhatalmu
királyi biztost küld és a kongresszus minden egyházi, iskolai, egyházvagyoni
stb. ügyéről tanácskozhatik, de politikai kérdések tárgyalása határozottan ki
van zárva. L. még Görög keleti egyház.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|