Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szerbek Mag... ----

Magyar Magyar Német Német
Szerbek Mag... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szerbek Magyarországon

Kétségtelen, hogy a magyar végeken, az Aldunánál ősrégi időben is szórványosan laktak egyes szerb családok; ezek előbb vették fel a keresztséget gör. kel. ritus szerint, mint a magyarok r. kat. ritus szerint s azért őket ó-hitüeknek nevezték, mely elnevezés Magyarország déli részén ma is általános. Az is bizonyos, hogy a szerb fejedelmi és főúri családokból a magyar királyi és főúri családokba beházasodott nőket egyes szerb családok Magyarországba kisérték és itt le is telepedtek, de ezeket semmi különleges testületi vagy községi kötelék nem fűzte egybe valami egységes szervezetté.

A szerbek jelentékeny számban kezdtek Magyarországba menekülni a terjeszkedő törökök elől, különösen a rigómezei szerencsétlen ütközet után (1389 jun. 15.), midőn Lázár, az utolsó szerb cár is életét vesztette. A Szerémségben, Bácsban és a Bánságban lakó szerbek örömmel fogadták menekülő rokonaikat, némelyek itt telepedtek le, de mások a törökök iszonyuságaitól távolabb óhajtottak lenni és egy nagy csapatjuk (1404) a Csepelszigeten Kevén telepedett le. Csepel szigetére azért vonultak, mert ott egy nagy szerb kolostor volt, melyet urosevics Ilona, Vak Béla neje épített (Ludaics). Lazarevics István szerb deszpota (1404) Zsigmond fenhatóságát ismerte el, de neki nemcsak a török ellen kellett védekeznie, hanem Brankovics Vuk is hadakozott ellene és kénytelen volt ennek országa déli részét átengedni és neki csak a Magyarországgal határos északi Szerbia maradt. Zsigmond hű szövetségesét veszteségeiért azzal kárpótolta, hogy (1411) Szatmárt és Németit adományozta neki (Fejér, Cod. Dipl. X, 141.), melyek kezelésére Lazarevics István több szerb családot telepített ott le; ő maga is gyakran időzött Magyarországban és a magyar országgyüléseknek rendes látogatója volt. Ezenkivül Torontálban és Somogyban is nagy birtokai voltak, melyek kezelésére oda számos szerb családot telepített. Utóda Brankovics György szerb deszpota örökölte ezen magyar birtokokat, ki egyéb címei mellett «több magyar és bosnyák birtok urának» mondja magát (Milicsevics, Srbia, 236. old.). Brankovics 1426. Zsigmond királlyal szerződést kötött, melyben a magyar határok védelme szempontjából fontos Belgrád várát és a macsói bánságot Zsigmondnak átengedi, melyekért cserébe kapta Szlankament, Ó-Becsét, Kulpint, Szent-Endrét, Debrecent, Szatmárt, Szerdahelyt, Tokajt, Tályát, Munkácsot, Rác-Böszörményt, Mezőtúrt, Turkevét, Szolnokot, tisza-Varsányt, Aradot, Csongrádot, Világost és Nagy-Becskereket (Safarik, Pavlovics, Srbi u Ugarskoj, 34. old.), mely birtokok neki évenkint 50,000 aranyat jövedelmeztek. Ezen birtokokon sok szerb család telepedett le Brankovics tőlük rendes évi adót szedett. Midőn 1428. a branicsevói és galambóci várak török kézre kerültek, ezek szerb lakói nem akartak török uralom alatt élni s nagy tömegben Magyarországba vonultak és részben Szent-Endrén, részben a Csepel-szigeten Kevén telepedtek le, melynek neve ekkor változott át Rác-Kevére. Zsigmond nekik adott két rendbeli kiváltságlevelében (1428., Fejér, Cod. Dipl.) felmenti őket minden adótól és megengedte nekik, hogy saját törvényeik szerint biráskodhatnak, kötelességök azonban a csepeli révet őrizni és évenkint 200 oka (két kocsi) viaszt az udvarnak szállítani. Ezen kiváltságaikat 1453. és 1454. Ulászló, 1458. s 1464. pedig Mátyás király is megerősítette. Minthogy Brankovics adója nagyon terhelte a magyarországi szerb telepeseket, Zsigmond ez ellen óvást emelt (Fejér, Cod. Dipl. X. 451., 459.) és figyelmeztette őt ezek kiváltságaira.

Kétségtelen, hogy a törökök előnyomulásával egyre több menekülő szerb család jött Magyarországba. 1522. Bakics Pál öt testvérével és több szerb családdal jött be (Istvánfi, 103), kiket csakhamar Bozsics Radó, Monaszterli Péter egy másik csapattal követett (Istvánfi, 132. old.), a jövevények a mohácsi síkon a magyarok mellett hősiesen küzdöttek a gyülölt török ellen és többen közülök Bozsiccsal együtt ott sírjukat lelték. A magyarországi szerbek a mohácsi vész után Crni Jován (l. Fekete Iván) vezérlete alatt Ferdinánd pártjára állottak és Szegednél legyőzték Perényit, Szapolyai vezérét, mire Czibak Imre indult ellenök, ki Crnit elfogta és lefejeztette. A szerbek Ferdinánd seregeiben oly hősileg küzdöttek a törökök ellen, hogy a Varasd és Károlyváros körülieknek érdemeik elismerése mellett kiváltságokat adott (1564., Bartenstein). Vukovics és Beasinovics knézek vezérlete alatt Rudolf uralkodása elején sok szerb család jött Magyarországba, velök Gavrilo metropolita 70 szerzetessel. A Bánságban lakó szerbek bizva Báthory segítségében, fellázadtak a török ellen, de a segítség elmaradt s ők Aradra, Gyulafehérvárra és Szebenbe menekülve, ott telepedtek le. Szebenben püspökségök is volt, de a fejedelmek sokat zaklatták, hogy a protestáns hitre térjenek, sőt Brankovics Száva metropolitát fogságba is vetették (1680). Volt még szerb püspökség Pécsen, Pakrácon, Mohácson, Bácsban és Marcsán; e részeken a kat. papság unio-törekvéseivel gyötörte őket. E kedvetlenségek miatt a szerbek nem erőltették magukat a török elleni harcokban.

Midőn az osztrák fegyverek győzelmesen előnyomultak a törökök ellen, a Balkán szerbjei tömegesen hozzájuk csatlakoztak, de amint azok harci szerencséje hanyatlott és Belgrád is török kézre került (1690 okt. 9.), akkor a törökök iszonyu boszujától félve, futva menekültek Magyarországba. Ez a futás, Ruvarac szerint (Javor, 1891, 14. és 15. sz.) az egykoru Ravanicai István elbeszélése alapján, 1690 őszén történt; részint gyalog, részint hajókon 40 nap alatt értek Budára, velök jött Csarnojevics Arzén patriárka, több püspök és sok szerzetes (kalugyer). A menekülők után az elhagyott vidékek egészen lakatlanok maradtak, és Köprili 1690. a szerb népet bűnbocsánat és több évi adóelengedés igéretével csalogatta vissza hazájába. Jaksics mondja, hogy 27,000 szerb család vándorolt be (Glsnik, XXX.) és Ruvarac összes számukat 80,000-re teszi. Mihelyt az osztrák sereg szerencsecsillaga a Balkánon hanyatlani kezdett (1690 jun. 18.), a szerbek azonnal hozzáláttak menekülésök előkészítéséhez és Bécsbe követül küldötték Gjakovics Izsák püspököt, hogy betelepedésök esetére számukra szabad vallásgyakorlatot, szabad patriárkaválasztási jogot, az ó-hitü naptár használatát és a gör. kel. egyházjog érvényben hagyását a papi biráskodás és egyházkormányzás terén és adómentességök biztosítását kérje; politikai jogokat nem kértek, mert a letelepedést csak ideiglenesnek tekintették, remélvén, hogy újból visszatérhetnek hazájokba, ha a harci szerencse ismét az osztrák seregek részén lesz. Ezen kivánságaikat I. Lipót 1690 aug. 21. kelt diplomájában megadta nekik. Belgrád eleste után a szerbek már a magyar határokon voltak. 1690 dec. 11. I. Lipót pátense a szerbeket az ország törvényhatóságainak hatásköréből kivette, mert sok volt a kölcsönös panasz és közvetlenül királyi hatalma alá helyezte; 1691 márc. 4. megengedte, hogy maguknak vajdát válasszanak; Monaszterli János lett vajdájuk és királyi kinevezéssel (1691 ápr. 4.) az összes szerb csapatok főparancsnoka. A szerbek azonban folyton remélték, hogy honukba visszatérhetnek, de midőn látták, hogy ezen reményük egyhamar aligha valósulhat meg, ideiglenes letelepítésért folyamodtak és Lipót 1694 máj. 1. a Duna-Tisza közét jelölte ki nekik. A szerbeknek I. Lipót által adott kiváltságait elismerte I. József 1708 aug. 7., III. Károly 1713 aug. 2. és 1715 ápr. 10.

E közben a török elleni harcok változó szerencsével tovább folytak. Midőn Szavójai Eugén 1716. a temesi bánságot és 1717. Belgrádot visszafoglalta, Jovanovics IV. Arzén ipeki patriárka a felszabadító osztrák sereghez való csatlakozásra hivta fel a szerbeket, de midőn ez 1737 jul. 22. Grocka mellett nagy vereséget szenvedett és a török kerekedett felül, Jovanovics Arzén Magyarországba menekült s vele jött Raskovics Atanáz 150 szerb harcossal (Glasnik, VI. 50.). IV. Arzén a szerbek magyarországi patriárkája lett (1741-1748). Ezek a patriárkák előbb Belgrádban, utóbb Karlócán székeltek. Mária Terézia örökösödési háboruiban 14,000 szerb harcos vett részt. Mária Terézia katolikus buzgalmában sokat zaklatta a szerbeket az unióval. Az üldözések az elégedetlen szerbeket lázadásra birták és Nagyváradon Szegedinác Péter vezérlete alatt fegyvert fogtak.

Hétezer magyar harcos indult ellenök, kik legyőzték a felkelőket és a vezért kerékbe törték. Ekkor a szerbek vallási üldözése egész erővel kitört, papjaikat elfogták, templomaikat, zárdáikat elvették és ők 1750. fellázadtak, de ismét leverettek s minthogy az üldözések ellenök tovább folytak, 1751. Horvat és Tököli vezetése alatt 100,000 szerb kivándorolt Oroszországba és Kijev s Odsák között telepedtek le (Új-Szerbia); 1753. Preradovics és Sevics alatt még egy csapat vándorolt ki Oroszországba, hol nemzetiségüket elvesztve, egészen eloroszosodtak. Ezen tömeges kivándorlások folytán Mária Terézia 1751. egy pátenst adott ki a szerbeknek, melyben igérte, hogy az unióra való törekvéssel felhagy, de az ígéret nem teljesült, a vallási zaklatás tovább folyt és midőn azt parancsolták nekik, hogy harcosaik nemzeti öltönyüket levetve, katonai egyenruhát öltsenek, 1755-ben 15,000 szerb harcos fellázadt és Kengjel őrnagyot választották vezérükké. A bécsi udvar békekövetséget küldött a lázadókhoz, de ennek tagjait megölték. Midőn Mária Terézia látta, hogy a szerbekkel erőszakkal nem boldogul, egy bizottságot küldött ki a szerb ügyek rendezésére és 1770. kiadta a Regulamentum constitutionis Nationis Illyricae és 1779. a Declaratorium Illiricum címü pátenseket. II. József felvilágosodott szellemü uralkodása alatt teljes vallásszabadságot élveztek a szerbek és békében és megelégedve éltek. II. Lipót különösen kegyelte őket, püspökeiket a felsőtábla üléseire meghivta, szerb udvari kancelláriát állított fel különleges ügyeik intézésére és megengedte, hogy vallási, iskolai és egyéb ügyeik elintézésére kongresszusokat tarthassanak. Az első kongresszus Temesvárott volt (1790-91). Ezen kiváltságos helyzet ellen a magyar rendek felszólaltak és 1791. kimondották, hogy a szerbeknek az országban egyenjoguságuk van ugyan az ország többi polgáraival, de különleges kiváltságaik nem lehetnek, mire I. Ferenc 1792. az illir kancelláriát eltörölte. A magyar országgyülés 1848. ugyanezen álláspontot foglalta el. A szerbek kevés kivétellel mind a marilla által szított illir mozgalomhoz szegődtek. (L. Szabadságharc.) A világosi katasztrófa után az abszolutizmus idejében a «szerb vajdaság» és «temesi Bánát» osztrák tábornokok kormánya alatt, mint az «egységes monárkia» részei épp oly germanizáló nyomás alatt állott, mint Magyarország; a szerbek jutalmul ugyanazt kapták, mit a magyarok büntetésül! Ez az eljárás a szerbeket nagyon elkeserítette és vezérök Miletics Szvetozár (l. o.) jó magyar hazafi lett honfikeservében, de az alkotmányosság helyreállításával szélsőségekre ragadtatta magát. A szerbségnek ma az a legfőbb sérelme, hogy a nemzetiségi törvény (1868. XLIV. t.-c.) minden ízében nem érvényesül a gyakorlati életben.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is