Szerelemitalok
szerelemre ingerlő bájitalok, melyek a nép közt ma is
divatosak, ámbár nem ugy mint régen, folyadékok alakjában, mint inkább kőrisbogárport
tartalmazó keverékek formájában. A Sz. már a rómaiak és görögöknél évezredek
előtt divatoztak; az előbbieknél aquae amatrices volt a nevük, a görögöknél
pedig filtron (l. o.). A hanyatlás korában az athéni keramikos (a fazekasok
városrésze) hemzsegett a frigiai és tesszáliai javasasszonyoktól, kik ilyes
Sz.-at készítettek és mesés árakon adtak el; noha ezek készítőit Lykurgos és
Solon törvényei szigoruan sujtották. Rómában a társadalom legalsó söpredékéből
kerültek ki a hasonló foglalkozásu medicák és a sagák, a javasasszonynak Medeán
és Kirkén kívűl első valódi képei. Horatius örökítette meg ezeknek két hirhedt
alakját: Canidiát és Gratidiát, kikkel éjnek idején találkozott az
Esquilinuson, amint fekete ruhában, mezítláb, kibontott hajjal és ijesztő
kiáltozások közt kaparták fel a temető földjét, füveket meg halottak csontjait
szedegetve, melyeket aztán démutkával, izsóppal, mentával összefőzvén,
szerelemitalul kincsekért árultak. Ilyen szerelemital volt a hippomanes és a
helicacabum nevü halálthozó ital is, melyet zsidócseresznyéből (physalis
alkekengi) és fekete csucsorból (solanum nigrum) készítettek. Természetes, hogy
sok esetben egészségével v. életével lakolt az, aki ezeket a Sz.-at bevette s
állítólag Caligulának minden őrült tette attól az időtől kezdődik, mikor utolsó
felesége, Caesonia, ilyen italokkal kezdte traktálni. Lucretius, a költő, egy
ily italnak ivása után őrjöngésbe esett s meghalt. Lucullus is azért pusztult
el, mert a szabadosa, Kallisthenes, efféle itallal szolgált neki. A régi
szerelmi italokban gyakran előfordult még a gönye (Bryonia) gyökere, továbbá
különböző csucsorfélék, különösen a beléndek és a mandragóra-gyökér, melyet már
az ó-testamentomban felhasznál Lea, hogy Jákob kihülő érzelmeit ismét
megnyerje; de a középkorban is nagyon divatos volt a németeknél; házalók jártak
vele házról házra és nagy pénzen árulták Alraunwurzel néven. V. ö. Kóssa Gy. A
mérges növények (Egészség 1891. VI. évf.). L. még Aphrodisiaca.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|