Szerémi

György (latin iró nevén Georgius Sirmiensis), II. Lajos király, majd Szabolyai János udvari káplánja, történetiró, szül. 1490 körül Szerem vármegye Kamánc (a mai Kamenitz) városában, ahol atyja Korvin János herceg szolgálatában állott. Gyulán végezte iskoláit. Pappá szenteltetvén, előbb Perényi Ferenc váradi püspök káplánja lett, 1520. már a királyi udvarban van Budán, 1521. Báthory Endre, a naszádasok kapitánya magával viszi az Al-Dunára. Sz. a Szerémségben marad Bánffy Jakab láplánjaként 1522 telén is. Visszatérve Budára, a királyi udvarban fungál mint káplán. 1523-26. aradi kanonokságot visel, de a mohácsi csata idején már ismét az udvarnál van. A csata után Kassára menekül s onnan a tokaji országgyülésre megy, ahol Szapolyai káplánjává tezsi. Ettől fogva többnyire az új király oldala mellett van, osztozva jó és balszerencséjében. Ott van a fejérváéri királyválasztó és koronázó országgyülésen, a szinai csatában, a lengyelországi bujdosásban, majd a visszatért Szapolyai mellett Szolimán mohácsi táborában, Budán az ostrom alatt 1530 őszén, 1532. az Esztergomot ostromló seregben, 1534. Váradon. Budán van akkor is, midőn 1541. Szilimán szultán a várat csellel kézre keríti. Ezután Izabellával megy Erdélybe s ott irja meg Emlékiratát Magyarország romlásáról, valószinüleg a történetiró Verancsics Antal erdélyi prépost buzdítására. 1548. a bécsi egyetem hallgatói között volt beirva. Munkája címe: Epistola de perdicione regni Hungarorum. 1484. (helyesebben 1456.) kezdődik és 1543-ig terjed. Kiadta az akadémia Monumentái I. köt. Wenczel Gusztáv a bécsi udvari könyvtárban lévő XVI. sz.-beli másolati példányból. Munkája nagy kritikával használandó, de a korra és szereplőkre nézve igen jellemző feljegyzéseket tartalmaz s a népies közvéleménynek tolmácsolója. V. ö. Szádeczky Lajos, Sz. György élete és emlékirata és Sz. emlékirata kiadásának hiányai c. munkáit (akadémiai értekezés, Budapest 1892) és Erdélyi László Sz. Györgyről irt munkáját (u.o. 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon