Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szeremlei... ----

Magyar Magyar Német Német
Szeremlei... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szeremlei

1. Gábor, ref. teologus, szül. Disznóshorváton (Borsod) 1807., meghalt Sárospatakon 1867 jan. 26. Szülőföldjén és Sárospatakon tanult, hol azután köztanító, majd segédtanár volt. 1835. külföldre ment s félévet a bécsi teologiai fakultáson, felet a berlini egyetemen töltött. Hazájába visszatérve, 1838 elején felsőnyárádi lelkész, 1839 őszén pedig máramarosszigeti teologiai tanár lett. Innen 1841. a sárospataki akadémiához hivták meg, hol hat évig politikát, négyig bölcsészeti tárgyakat adott elő. 1851. a bécsi protestáns teologiai fakultás tanárául neveztetett ki s mint ilyen részt vett a magyar protestáns egyház szervezése ügyében 1855 máj.-jun. Bécsben tartott értekezleten. Még ez évben visszatért Sárospatakra a dogmatika tanszékére, melyen haláláig működött. 1862 szept. 23. a bécsi fakultás teologiai doktori címmel tüntette ki, mire a teologiai irodalom terén kifejtett munkásságával tette magát érdemessé. Politikát, neveléstant, jogbölcsészetet stb. is irt ugyan, de irói működésének súlypontja a teologiára esik. Ilyen irányu nagyobb értekezései és önállóan megjelent munkái: Az uj philosophia szellemvilági fejletében (Pest 1841); A protestantismus elve (Sárospataki Füzetek 1857); Keresztény vallástudomány c. munkám birálatára (u. o. 1863); Tájékozás a feltámadás tárgyában felmerült vitatkozások terén (Sárospataki Füzetek 1863).

2. Sz. Sámuel, ref. lelkész, szül. Gelejen (Borsod) 1837. A gimnáziumot Miskolcon, a teologiát Debrecenben 1858. végezte, amikor hajduböszörményi rektor lett. 1861-től Makón és Hódmező Vásárhelyen káplánkodott, míg 1867. Bihar-Diószegre lelkésszé választatott. Innen 1871-ben a hódmezővásárhelyi egyház hivta meg hasonló állásba s azóta ott működik. Mint a szabadelvü teologiának tántoríthatatlan hive, a magyarországi protestáns egyesület alapításában tevékeny részt vett s annak mindvégig egyik legbuzgóbb választmányi tagja volt. 1880. a békésbánáti egyházmegye főjegyzőjévé, 1883. tiszántúli egyházkerület tanácsbirájává s ez utóbbi 1896. az egyetemes konventnek rendes tagjául választá. Tagja volt a budapesti zsinatnak s tagja a magyar protestáns irodalmi társaság választmányának. Szorgalmas irói működése számos becses művel gyarapítá különösen az egyházi irodalmat, ezt is főleg a magyar protestáns egyháztörténet terén, melynek egyik legkiválóbb munkása. Munkái: Krisztus követése (Kempis Tamás műve, magyar prot. használatra átdolgozva, 2. kiad. Pest 1865); A honvédelmi bizottmány keletkezése s a forradalom kitörése 1848-ban (u. o. 1867); Magyarország krónikája az 1848-49-iki forradalom idejéről (2 köt., u. o. 1867); Utazás Svájc, Francia- és Poroszország némely vidékein az egyház és iskola érdekében (u. o. 1868); A népiskolai kérdésről, különös tekintettel az 1868. XXXVIII. t.-c.-re és a prot. egyház érdekeire (u. o. 1870); A hitcikkek szerepe az egyházi reform kérdésében (u. o. 1871); Valláserkölcsi és társadalmi élet 1848 óta Magyarországon (u. o. 1874); Szalay István élete (Szeged 1879).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is