Szerencs

nagyközség Zemplén vármegye szerencsi j.-ban, (1891) 4339 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal, tanonciskolával és hazánk legnagyobb cukorgyárával, mely 1350 munkást foglalkoztat, évenkint 7-800,000q répát dolgoz fel s 200,000q cukrot állít elő, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Sz. v. Szerencse hegyéig hatolván előre Árpád hadai Ung várából, a vezér, a Névtelen szerint (17. fej.), nagyon megszerette azt a helyet s azért Szerelmesnek nevezte el. Oklevelesen azonban Szerencsének nevezik már a XIV. sz. elején is. IV. László korában vár volt a helyén, 1271. pedig monostorát is említik. (Castrum Szerench, monasterium de Sceremch). 1393. a Monakyak itt bencés monostort birtak Péter és Pál apostolok tiszteletére s Bebek Detre 1400. nekik itélte oda a kegyúri jogot. Az apátságot János király idejében Szikszay Péter kapta. 1556. Némethy Ferenc, Izabella hive, foglalta el az apátságot s várrá alakította át; 1565-ben azonban Némethy elesvén, a vár visszakerült I. Ferdinánd kezére. 1583. Rudolf király Rákóczi Zsigmondnak vetette zálogba s azóta 1711-ig a Rákócziaké volt. 1605. Bocskay itt országgyülést tartott s a hely utóbb is szerepelt a politikai történelemben. Földesurai a Rákócziak nótáztatása után az Aspremontok, Illésházyak, Grassalkovicsok, Szirmayak és Almásyak. Az apátság címét most rendesen valamely esztergomi kanonok kapja.

Forrás: Pallas Nagylexikon