Szerum
(lat.), savó, és pedig: a) tejsavó és b) vérsavó. A vérsavó
a vérnek megalvadásakor a vérsejteknek s rostonyának eltávolítása után ott
maradt halvány világos-sárga folyékony része, mely vizból s ebben feloldott
fehérjéből és sókbók áll. A diftériaellenes vérsavót (az u. n. Behring-féle
gyógysavó) diftéria ellen bizonyos eljárások által mentesített állatok (lovak,
juhok) véréből nyerik. Ezen savó hatékonysága Behring szerint az által van
feltételezve, hogy benne egy gyógyanyag (antitoxin) foglaltatik. Ezt a savót
gyógyítási célokra 1894 óta használják. Általánosítása az 1894 szept.
Budapesten tartott nemzetközi közegészségügyi kongresszusból indult ki, Roux
előadása alapján. Előállításával kezdettől fogva kiterjedten foglalkoznak a
höchsti vegyi gyár, a párisi Pasteur-intézet s a berlini Schering-gyár. Nálunk
1895 óta Pertik és Preisz tanárok állítják elő. A gyógysavókezelés hazánkban
1894 szept. vette kezdetét. Az első kisérleteket Bókay tanár végezte a
budapesti Stefánia-gyermekkórházban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|