Szerzetesek

szerzetrendek, a r. kat. egyházban azok a férfiak v. nőt (szerzetesnők), akik többen egy házban (kolostorban, zárdában) laknak és bizonyos, az egyház által helybenhagyott szabályok szerint élnek, hogy örök üdvösségüket könnyebben elérhessék. A szerzetesi életnek alapját a szerzetesi fogadalmak teszik (l. Evangeliomi tanácsok és Fogadalom). A rendes három fogadalomhoz némely szerzetesrend még egy negyediket csatol a különféle célok szempontjából, amelyek végett alapíttatott. Igy p. az irgalmasok a betegek ápolását, a kegyesrendiek a tanítást stb. A szerzetesi élet megalapítójául az egyháztörténelem szt. Antalt nevezi meg (l. Antal), akinek szabályait egyik tanítványa Pachomius (l. o.) tökéletesítette s ez által a szerzetesi életnek csaknem azt az alakját adta, amellyel manap is bir. Az ő szabályai szerint a Sz. egy fő (házfőnök = rector, guardian) vezetése alatt ima, elmélkedés és vallásos gyakorlatok mellett munkával is foglalkoztak. Manap is p. a trappisták kiválóan földmíveléssel foglalkoznak. A felszentelt Sz. azonfelül szentmisét mondanak, kiszolgáltatják az oltári szentséget és a penitenciatartás szentségét, hirdetik isten igéjét. Rendszerint a megyés püspöknek, egyesek egyenesen a római pápának vannak alávetve. Némely szerzetben szigoru clausura (l. o.) van. Amalarius diakonus, majd metzi apát (megh. 837 körül), Chrodegang metzi püspök Vita canonica c. művét 816. átdolgozta; a munka azután egész Franciaországban meghonosodott. A Sz. kiváló befolyást gyakoroltak a tudományra, melynek az ó- és középkorban úgyszólván egyedüli művelői voltak, és a vallásos élet fejlesztésére és megerősítésére. A pápa egyes Sz.-et szekularizálhat, vagyis megengedheti nekik, hogy a kolostor falain kivül, a világban (in saeculo) élhessenek. Az ily szekularizált Sz. a szerzetesi fogadalmakhoz azontúl is kötve maradnak, de a szegénységi fogadalomhoz csak annyiban, amennyiben azt a megváltoztatott körülmények engedik; világi öltönyük alatt továbbá folyvást szerzetesruhájuk egy jelvényét tartoznak viselni. A Sz. s a rend közti viszony megszüntetésének egyik nevezetesebb esete magának a szerzetesrendnek eltörlése, ami az egyházjog szerint csak az apostoli széknek, hazai törvényeink szerint a magyar apostoli királynak jogaihoz tartozik. Az egyes szerzetesrendeket saját neveiken irtuk meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon