Szerződés

Az egyoldalu ígéret, vagyis az akaratnak egyoldalu oly kijelentése, amellyel valaki másnak valami szolgáltatást igér, az ajánlat (Offerte) és az értékpapirok kibocsátása által történt egyoldalu lekötelezés eseteinek kivételével; nem szül kötelmet s az igérőt igéretének beváltására nem kötelezi. De ha az egyik fél részéről tett igéretet a másik fél elfogadja, Sz., Sz.-i kötelem jön létre. A Sz. tehát nem egyéb, mint elfogadott ígéret. A Sz. létrejöttéhez ehhez képest a szerződő felek egyező akaratának kölcsönös nyilvánítása szükséges. Hogy melyik fél teszi meg az ajánlatot, az közönyös, lényeges csak az, hogy a másik az ajánlatot elfogadja. A dolog természetéhez képest az elsőnek akaratnyilvánítása pedig az elfogadás. Adásvételi Sz. tehát p. akár ugy jöhet létre, hogy a dolognak tulajdonosa kijelenti, hogy kész a dolgot bizonyos meghatározott árért s feltételek mellett a másik félnek átengedni, s a másik fél kijelenti, hogy kész a dolgot ily árban s ily feltételek mellett átvenni, akár pedig ugy, hogy a venni akaró teszi meg vonatkozó ajánlatát s a dolog tulajdonosa azt elfogadja. Az első esetben elfogadott eladási ajánlat, a másik esetben elfogadott vételi ajánlat, de mindkét esetben egyaránt adásvevési Sz. forog fenn. A feleknek együttes jelenléte a Sz. létrejöttéhez nem szükséges, Sz. távollevők között is jöhet létre levél, távirat stb. útján.

Főleg az utóbbi esetben merül fel a kérdés, hogy a távollevőhöz intézett ajánlat alapján mennyi ideig marad az ajánlattevő kötelezve, vagyis mennyi idő áll a másik félnek rendelkezésére arra, hogy az ajánlat elfogadása iránt az ajánlatot tevőt is kötelező módon nyilatkozhassék. Ebben első sorban az ajánlat tartalma irányadó, mert ha az ajánlatot tevő határozott időt kötött ki az ajánlat elfogadására, valamint egyrészt kétségtelen, hogy e határidő lejárta előtt ajánlatát vissza nem vonhatja, ugy másrészt kétségtelen az is, hogy kötelezettsége e határidőn túl nem terjedhet, egyszerüen azért, mert ő ily ajánlatot nem tett. Ha az ajánlattevő az ajánlat elfogadására határidőt nem tűzött ki, a törvénynek rendelkezései irányadók. Igy az osztrák polg. tkv. szerint irásban tett ajánlatnál az elfogadásra nyitva álló határidő attól függ, vajjon mindkét fél egy helyen létezik-e vagy nem. Az első esetben az elfogadásnak 24 óra alatt, a másik esetben annyi idő alatt kell történnie és az ajánlatot tevő félnek tudtul adatnia, amennyi a kétszeri válaszadásra szükséges. E határidőn belül az ajánlat vissza nem vonható, azon túl az ajánlattevőre nem kötelező. A német polg. tkv. szerint az ajánlatot tevő ellenkező kikötés hiányában addig marad kötelezve, ameddig a forgalmi szokás szerint választ várhat, s itt az ajánlattevő abból a feltevésből indulhat ki, hogy ajánlata kellő időben érkezett rendeltetési helyére. Ha az elfogadási nyilatkozat ez idő után érkezik meg, az ajánlattevő az ügyletet elismerni nem tartozik. De ha az elfogadási nyilatkozat kellő időben elküldetett, a megérkezési késedelem tehát az elfogadó hibáján kívűl történt, az ügylet csak akkor nem jön létre, ha az ajánlattevő visszalépését a másik féllel időközben, vagy pedig az elfogadási nyilatkozat megérkezte után azonnal közölte. Ugyanigy intézkedik a magyar kereskedelmi törvény azzal a módosítással, hogy távollevők között az ajánlattevő annyi ideig marad kötelezve, amennyi rendes körülmények között a válaszadásra szükséges. Ez az eltérés a gyorsabb mozgásra berendezett kereskedelmi forgalomban találja alapját. Magánjogunk a kérdést nem szabályozván, eldöntésénél a német polgári törvénykönyv nyomán ismertetett s a dolog természetének megfelelő elvek lehetnek irányadók. Távollevők közt létrejött Sz.-nél a megkötés időpontjául az uralkodó elmélet szerint azt az időpontot szokás tekinteni, melyben az elfogadási nyilatkozat elküldetett, illetve elküldés végett feladatott.

Az ajánlatot teljes tartalma szerint kell elfogadni; a módosított elfogadás az ajánlat visszautasításának s egyúttal új ajánlatnak tekintendő. Ha az, akinek az ajánlat tétetett, vagy ha az ajánlattevő az ajánlat elfogadása előtt meghal, Sz. nem létesül, vagyis a még el nem fogadott ígéret az örökösökre át nem száll, ha csak a törvény kifejezetten ellenkezőleg nem intézkedik, mint p. a magyar kereskedelmi törvény. Az ajánlatot kifejezetten kell elfogadni, az ajánlatra történt hallgatás beleegyezésnek (qui tacet, consentire videtur), az ajánlat elfogadásának nem tekinthető. Ezen elv alól leginkább a kereskedelmi törvények állítanak fel kivételt, jelesül oly esetben, midőn egymással üzleti összeköttetésben álló kereskedőkről van szó, vagy midőn a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokás és gyakorlat a hallgatást beleegyezésnek tekinti. Ilyen szokás p. az, hogy a könyvkereskedők a velök üzleti összeköttetésben álló feleknek az újonnan megjelent műveket azzal a célzattal küldik, hogy azokat vagy megtartsák, vagy megtekintés után visszaküldjék.

Előleges tárgyalások egy jövőben megkötendő Sz. iránt (az u. n. tractatumok) kötelmet nem szülnek. Más szempont alá esik azonban az előleges Sz. (az u. n. pactum de contrahendo), amely feltéve, hogy a kötendő Sz. lényeges részeire nézve határozott megállapodást tartalmaz, joghatályos és kötelező; az osztrák polgári törvénykönyv szerint azonban az ebből származó jogot egy év alatt kell érvényesíteni, különben a jog elenyészett. Még kétségtelenebb az u. n. Sz.-i pontozatok (l. o.) érvénye, ami alatt a Sz. fő pontjai iránt létrejött megállapodást értünk, jóllehet a Sz.-nek alakszerü végleges kiállítása valamely oknál fogva még meg nem történt.

Sz.-t akár szóval lehet kötni, akár irásban, akár tanuk előtt, akár tanuk nélkül. A Sz.-nek alakja annak érvényére befolyással nincs, kivéve, ha a törvény ellenkezőleg intézkedik, mely esetben a Sz. csak akkor érvényes, ha a törvényben megkivánt alakban jött létre. Igy p. törvényeink szerint bizonyos ügyletek érvényéhez közjegyzői okirat szükséges, p. a házastársak között létrejött bizonyos Sz.-ek; más esetekben közjegyzői okirat nem szükséges ugyan, de igenis a Sz.-nek irásban szerkesztése, p. választott biróság kikötését tárgyazó Sz. A Sz. érvényéhez bizonyos alak akkor is szükséges, ha a felek abban állapodtak meg, hogy a Sz. bizonyos meghatározott alakban jöjjön létre, feltéve természetesen, hogy a felek megállapodásában az alak nemcsak mint az érvényesen létrejött Sz.-nek bizonyítéka, hanem egyenesen mint érvényességi kellék szerepel. Ezeket az eseteket nem számítva, a Sz. bármely alakban érvényesen jöhet létre, s az alak nem érvényességi kellék, hanem csak bizonyíték jelentőségével bir. Itt megemlítendő a külföldi törvényhozásokban s az osztrák polgári törvénykönyv hatása alatt joggyakorlatunkban is elfogadott az a szabály, hogy az irásbeli Sz.-sel állítólag egyidejüleg létrejött, de azzal ellenkező szóbeli megállapodások érvénytelenek, tehát nem is bizonyíthatók.

A Sz.-nek tartalmát illetőleg első és fő szabály az, hogy a Sz.-ben kikötött szolgáltatásnak lehetségesnek kell lennie. A lehetetlen szolgáltatásra irányuló Sz. érvénytelen. E lehetetlenség alatt azonban csak a tárgyi (objektiv) lehetetlenség, vagyis oly szolgáltatás értendő, amelynek teljesítése mindenkire nézve egyaránt lehetetlen. A merően alanyi (szubjektiv) lehetetlenség, vagyis az, hogy a szolgáltatást csakis az a fél nem teljesítheti, aki magát a teljesítésre kötelezete, a Sz.-t nem teszi érvénytelenné. A tárgyi lehetetlenség háromféle: a) természeti; b) jogi és c) erkölcsi, a szerint, amit a Sz. oly szolgáltatásra irányul, melynek teljesítése a természet törvényeinél vagy tételes jogszabálynál fogva lehetetlen, vagy az erkölcsiségbe ütközik (p. a női becsület áruba bocsátása). Mindhárom lehetetlenség a Sz.-t érvénytelenné teszi. De ha a teljesítés csak részben lehetetlen, akkor a szabály az, hogy a szolgáltatás lehetséges részére nézve a Sz. érvényes. Kivételesen erre a részre nézve is tehát egészben érvénytelen a Sz. A kivételre nézve azonban némileg eltérők a nézetek. Némelyik szerint az egész Sz. csak akkor érvénytelen, ha a felek határozott feltétel gyanánt kötötték ki azt, hogy a Sz. egyes pontjai egymástól el nem választhatók; mások szerint az egész Sz. érvénytelen már akkor is, ha a Sz. abban a feltevésben köttetett, hogy a lehetetlennek bizonyult résznek teljesítése is lehetséges.

Fontos kérdés a Sz. tartalmánál az is, kell-e a Sz.-nek a kötelezettségnek jogcímét, indokát tartalmaznia vagy sem? A régibb elmélet a kérdést igenlően döntötte el, s hazai joggyakorlatunk eddig ezt a felfogást követi. Az újabb elmélet azonban a Sz. érvényéhez a jogcím kitételét nem kivánja, s a jogcímet nélkülöző (u. n. absztrakt) sz.-eket is érvényeseknek ismeri el. Itt említendő végül az az eset, midőn a Sz. tartalma a szerződő felektől különböző harmadik személyek jogaira vonatkozik. Erre nézve a következő két fő elv irányadó: a) a Sz.-t magát ez a körülmény nem teszi érvénytelenné, de a harmadik személynek jogát a Sz. természetesen nem érinti. Akárkinek szabadságában áll p., hogy az én házamat másnak eladja, hogy fogja azután a sz.-t teljesíthetni, az az ő dolga; b) a harmadik személy előnyére kötött Sz.-eknek az újabb elmélet a harmadik, kedvezményezett, személyre nézve is közvetlen hatályt tulajdonít.

A Sz.-eknek nemei közül kiemelendők: a) az egy- és a kétoldalu; b) a fő- és a mellék-Sz.-ek. Egyoldalu Sz.-ek azok, amelyeknél az egyik fél minden visszteher nélkül igéri a szolgáltatást, melyet a másik fél elfogad, amelyeknél tehát csak az egyik fél követelhet, a másik fél csak teljesíteni tartozik. P. az ajándékozás. Kétoldalu Sz.-ek ellenben azok, amelyeknél mindkét fél kölcsönösen igér egymásnak valamely szolgáltatást, amelyeknél tehát mindkét fél mint jogosított, s mint kötelezett is szerepel. Kétoldalu Sz.-nél a szolgáltatás teljesítését csak az a fél követelheti, aki maga részéről a szolgáltatást teljesítette, vagy a teljesítésre késznek nyilatkozik; kivéve, ha a Sz. szerint vagy a dolog természetéhez képest a másik fél előbb tartozik szolgáltatni, p. hitelbe történt vásárlás esetében. Fő Sz. az, mely önállóan állapít meg valamely kötelmet; mellék-sz. pedig az, mely valamely más (fő) Sz.-re vonatkozik, s annak létét feltételezi. Példa: Kölcsön-Sz. és arra vonatkozó zálog-Sz.

A Sz.-ek biztosítására szolgálnak: a Sz. megkötése jeléül adni szokott foglaló; a Sz.-től való visszalépés jogának biztosítását célzó bánatpénz (l. o.), és a Sz.-szegés esetére kikötött, illetve kötelezett kötbér (l. o.). Végül a Sz.-ek egyes fajaiként említendők: az ajándékozás; a vétel vagy adás-vevés; a csere; a kölcsön; a haszonkölcsön; a bér-Sz.; a haszonbér-Sz.; a különböző szolgálati Sz.-ek; a letéti Sz.; a megbizás és meghatalmazás; az ennek általános fogalma alá tartozó, de tüzetesen csak a kereskedelmi jogban szabályozott bizomány, fuvarozás, szállítmányozás s jogügyletek megkötésének közvetítése (a kereskedelmi jogban u. n. alkuszi ügylet) és a szerencse-Sz.-ek.

Forrás: Pallas Nagylexikon