Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
szesz hard drink
szesz hard liquor...
szesz rum
szesz spirit
szesz eleje... faints
szesz utója... faints
szeszély eccentricit...
szeszély fancy
szeszély fantasy
szeszély fit
szeszély kink
szeszély maggot
szeszély vagary
szeszély vapours
szeszély whim
szeszély whimsy
szeszélyes capricious
szeszélyes eccentric
szeszélyes erratic
szeszélyes fanciful

Magyar Magyar Német Német
szesz & esz... Geist (r)
szeszély Laune (e)
szeszély Mucke (e)
szeszély & ... Schrulle (e...
szeszélyes kapiziös
szeszélyes launenhaft
szeszélyes ... launisch
szeszélyes ... schrullig
szeszélyes ... mutwilllig
szeszes ita... Spirituosen...
szeszfőzde Brennerei (...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szesz

olyan több vagy kevesebb etilalkoholt tartalmazó folyadék, melyet cukortartalmu folyadék erjesztése után lepárlás által nyernek.

Gyártása.

Régebbi időben a szeszt leginkább pálinkafőzőkben termelték. Ma már szeszen csak a koncentrált 95-96 % alkoholtartalmu folyadékot értik, melyet gyárilag óriási mennyiségben termelnek. A szesznél, mint kereskedelmi cikknél, az alkoholtartalom irányadó, az erjedésnél származó melléktermények a szesz finomítása által lehetőleg teljesen eltávolíttatnak. A finomításnál nyert terményt finomított szesznek (sprit) nevezik. A szesz gyárilag való előállításánál általában két folyamatcsoport különböztethető meg: 1. Az alkoholt tartalmazó folyadék előállítására szolgáló folyamatok és 2. a szesz elkülönítése és tisztítása a folyadék többi alkotórészeitől lepárlások útján. Az alkoholt tartalmazó folyadékot mindig cukor erjesztése által nyerik. A cukros oldat készítése azonban a feldolgozandó nyers anyagok szerint igen különböző. Ilyen nyers anyagok: 1. azok, melyek a cukrot mint olyant készen tartalmazzák, mint a cukorrépa, csicsóka, cirok, mindenféle gyümölcsök, törköly, méz, továbbá a cukorgyártás haulladékanyagai, mint melász, szirup stb.; 2. a keményítőt tartalmazó anyagok, melyek maláta behatása által maltóz-cukorrá változtathatók át. Ide tartozik különösen a burgonya, a gabonanemüek közül főleg a kukorica, rozs, melyekből nálunk legtöbb szeszt gyártanak.

A cukros anyagok feldolgozása. Míg a keményítőtartalmu anyagoknál a keményítőt a cukorképződés folyamata által cukorrá kell átváltoztatni, addig a cukros anyagoknál ezen folyamatra szükség nincs, hanem a cukoroldatot bizonyos sűrüség mellett élesztő hozzáadásával erjedésre beállítják. A cukros anyagokat különösen Franciaországban használják a szeszgyártás nyers anyagául, újabb időben nálunk is használják e célra. Mint szeszgyártási célokra szolgáló cukros nyers anyag felemlítendő első sorban a cukorrépa. Ez mint ilyen is direkt szolgál szeszgyártási célra, de különösen a cukorgyártásnál hátramaradó és sok ásványi sót tartalmazó melász teszi a szeszgyártás nyers anyagát, mely minden államban, hol a cukoripar ki van fejlődve, szeszgyártási nyers anyagot alkot. A melászban levő cukor erjesztése és a szesz lepárlása után hátramaradó melászmoslékból pedig az u. n. moslékhamut nyerik annak bepárologtatása és elégetése által. A moslékhamuban levő különféle sók kilúgozás, bepárologtatás és kristályosítás által különíttetnek el egymástól. Ezen úton nyernek a moslékhamuból kénsavas kálit, klórkálit, szódát és a tiszta anyalúgból hamuzsírt (l. o.). Minél jobban történik a sók kikristályosítása, annál magasabb szénsavas kálit tartalmazó hamuzsírt nyerhetünk. Magyarországban az újabb időben van már nehány gazdasági cukorrpa-szeszgyár, továbbá ipari szeszgyáraink a melászt nagyban dolgozzák fel szesszé, ugyszintén nagy mennyiségben termelnek hamuzsírt és ezzel kapcsolatban melléksőkat is. A cukros anyagokból a szeszgyártásnál oldatok állíttatnak elő, melyek az összes cukrot tartalmazzák, és ugy a répából készített léhez, valamint a melászoldathoz kevés sósav vagy kénsav adatik (annyira, hogy az oldat kissé savi hatásu legyen), hogy a nádcukor, mely direkt nem erjeszthető, invertáltassék direkt erjedhető cukorrá. A folyadék cukortartalmát különféleképen állítják be, változik 12-22 % közt. A melászt vizzel való higítás és sav hozzáadása után célszerü jól felfőzni, hogy az idegen baktériumok tönkretétessenek. Az édes cefre aztán az erjedési hőmérsékre beállítva élesztővel összekvertetik. A gyümölcspálinka-készítés abban különbözik a szeszgyártástól, hogy a gyümölcscefre erjesztése annak felületén levő csirák kifejlődése által önerjedés útján történik, míg az ipari szeszgyártásnál az erjedés élszető hozzáadásával történik.

A répaszesz gyártásának folyamata a következő: A földtől és levéltől megtisztított cukorrépát páternoszter-gép a répamosó léces hengerbe hordja. Ebben a mosás ugy történik, hogy a henger saját hossztengelye körül forgásba hozatván, a répát a folytonosan beömlő viz megrorgatja. A piszkos viz folytonosan elfolyik, ugy hogy a répa mindig tiszta vizben van. A tisztán megmosott rpa egy elevátor segélyével a répavágóba jut (l. Cukorgyártás). A felszeletelt répa a diffuzióedényekbe jön a cukortartalom kilúgzása céljából. A megtöltött diffuzió-edény fedelének lezárása előtt a rpaszeletre higított kénsav adatik és pedig minden 1000 kg. répaszeletre 1-3 kg. koncentrált kénsav, ötszörös mennyiségü vizzel higítva. A kénsavmennyiség hozzáadása különben a répa minőségétől függ és esetről esetre határozandó meg, de ügyelni kell arra, hogy az erjedésre kész répalé a kék lakmuszpapirost gyengén megvörösítse; világos jele ez annak, hogy a répalének gyengén savanyu hatása van. Ha már a gyártás üzemében elegendő mennyiségü moslék nyeretett, akkor a kilúgzáshoz moslékot is használnak víz helyett. Az erjesztésre való beállítás sajtolt élesztővel v. sörélesztővel történik, azután pedig, ha már erjedő cefrével rendelkeznek, ezt a következő kádba oly módon eresztik át, hogy két egyenlő részre legyen elosztva. Ezután mindkét kádat friss répalével megtöltik. Az egyik kádat teljesen elerjesztik, a másikat pedig tovább erjesztésre használják fel. Időközönként az élesztő erősbítésére sörélesztőt adnak az erjesztő kádakba. Az elerjedt cefre aztán lepároló készülékbe jön a szesz nyerése céljából.

Keményítőtartalmu anyagok feldolgozása. Sokkal nagyobb mezőgazdasági jelentősége van a keményítőtartalmu anyagok szesszé való feldolgozásának. Sok helyen a gazdasági termények más úton való racionális értékesítése nem lévén lehetséges, a szeszgyártás nélkülözhetetlen iparág. A szeszgyártásnál mellékterményül nyerjük a moslékot, mely állatállomány tartását teszi lehetségessé, az állat pedig nagyobb mennyiségü trágyát szolgáltat, a föld termőképességé fokozza. Magyarország p. kerek számban 1 millió hl. szeszt állít elő, ez megfelel körülbelül 18 millió hl. mosléknak, mellyel mintegy 100,000 db. szarvasmarhát lehet 6 hónapig hízlalni és ez állatszám után nyert trágya 3,5 millió q-ra becsülhető, mely 20,000 kataszt. hold teljes trágyázására elegendő. De tudvalévő dolog a mezőgazdasági kémia tanai szerint, hogy a növénytermelés által a talajtól értékes ásványi anyagokat veszünk el, melyek a növények nélkülözhetetlen tápanyagait teszik, ha tehát a növényi terményeket eladjuk, akkor a talaj termőképességének egy részét tesszük pénzzé, mert megfosztottuk a termőföldet a növény alkotórészét tevő foszforsav, káli, nitrogén stb. anyagoktól. A szesztermelés által piaci áruvá alakított burgonya-, kukorica-, répa- stb. szeszben ásványi anyagok nincsenek, ezek mind visszamaradnak a moslékban és a vele táplált állatok trágyájába jutván, ismét visszakerülnek a talajba, igy aztán a yners anyagok termelésére használt termőföld saját trágyaszükségletét visszanyeri, az intenziv gazdálkodás tehát lehetséges lesz.

A szeszgyártáshoz szükséges nyers anyagok s a szesz finomítása.

I. A malátakészítés (l. Maláta). Miután a keményítő direkt el nem erjeszthető anyag, szükséges azt erjedésre képes anyaggá, cukorrá átváltoztatni, ez pedig a malátában levő diasztáz (l. o.) segítségével történik. A malátát tehát a szeszgyártásban csak mint közvetítő anyagot használják, azért hogy a malátakészítés tartama alatt képződő diasztáz behatása folytán a keményítő erjedhető cukorrá (maltóz) alakíttassék át. A maláta a szeszgyártásban mint zöld maláta használtatik, melynek 1/3 része víz, és zúzó készülékek segítségével apríttatik, mely aztán vizzel keverve, nyerik a diasztázoldatot, mely a feltárt keményítőtartalmu anyaggal kellő hőmérséknél összekevertetik cukorképzés céljából. Malátakészítés céljaira leginkább árpát használnak, ezenkivül különösen Erdélyben rozsot is, továbbá zabot is használnak e célra nagy mennyiségben, ugyszintén kukoricát is.

II. Élesztőkészítés. Szükséges az erjesztésre, lévén ugyanis a szeszgyártásnál a fő cél az, hogy rövid idő alatt nagy mennyiségü cukortartalmu anyag elerjesztessék. Ezen cél elérése céljából az erejdést okozó apró szervezeteket mesterségesen állítják elő, melyeket élesztőnek (l. o.) nevezünk. Az élesztőkészítés két részből áll, u. m.: 1. a kovász készítéséből és 2. az élesztősejtek szaporításából.

1. Az élesztő tápanyagát kovásznak nevezik; ennek készítése két részből áll és pedig: a) a cukrosítás, melynek célja, hogy az élesztő szaporodásához és erjedési tevékenységéhez szükséges tápanyagok asszimilálható alakba jussanak. A cukorképzés 67-68o C.-nál történik, hogy az esetleges idegen fermentumok a magas hőmérséknél lehetőleg tönkretétessenek. Az élesztő tápanyagának, vagyis kovásznak készítéséhez a szeszgyártásban rendesen zöld malátát és rozslisztet körülbelül egyenlő mennyiségben használnak és pedig a vett zöld malátát és rozslisztet kisebb gyárakban fakádban lapátokkal, nagyobb gyárakban ellenben az u. n. kovászkeverő készülékben meleg vizzel egyszerü péppé keveik és aztán lassu gőzbeeresztés által 67-68o-ig felfőzik. Két órai állvahagyás után a cukorképzés be van fejezve és következik az élesztő tápanyagának v. kovásznak b) megsavanyítása. A cukorképzés befejezése után ugyanis a kovácsz savanyító fakádakba jön, hol csakhamar lehül 50°C. körüli hőmérsékre, melynél a tejsavat képző bakteriumok kifejlődnek és ezáltal jelentékeny mennyiségü tejsav is fejlődik (l. Erjedés).

2. Az élesztősejtek szaporítása. A megsavanyított és lehűtött kovászt kevés élesztővel összeadva, megkezdődik az élesztő szaporítása.Valamely szeszgyár üzembehozatalakor az élesztő szaporításához sörélesztőt vagy sajtolt élesztőt vesznek, rendes üzemnél ellenben a készített élesztőnek körülbelül 10-12-ed részét elveszik (anyaélesztő) és ezt újabb kovásszal összekeverve történik az élesztő továbbszaporítása. Az élesztő szaporításának menete a szeszgyártás üzemében a következő: az anyaélesztő és kovász összekeverése után, vagyis a beállításkor tegyük fel p. hogy a keverék szakkarométerfoka (extraktja) 20 %, hőmérséke pedig 18°C. Az élesztőszaporodás csakhamar megkezdődik, erjedés jön létre, szénsavbuborékok szállnak fel, a tömeg hőmérséke emelkedik. Az erjedés mindinkább hevesebb lesz és midőn ez tetőpontját elérte, akkor a hőmérséke is felemelkedett 18° C.-ról 18-29° C.-ra, a szakkarométerfoka pedig leszállt 10 %-ra. Ha még tovább hagyjuk erjedni, a szénsavbuborékok ritkábban fejlődnek, az erjedés gyengült, jeléül annak, hogy az élesztősejtek szaporodása nem oly erélyes, mint előbb. Az élesztőt tehát akkor mondják érettnek, midőn az erjedés a tetőpontját elérte; ekkor a továbbszaporodáshoz szükséges anyaélesztőt lemerik és alacsony hőmérsékre hűtik le az erjedés korlátozása céljából, majd pedig ezt újabb kovásszal, vagyis élesztő tápanyaggal összeadják. Míg az élesztő erjedése tetőpontját eléri, a beállítástól kezdve körülbelül 14 óra idő telik el. De függ az élesztőkészítés tartama a kovász sűrüségétől, a beállítási hőmérséktől és az élesztőkészítő helyiség hőfokától is. Felemlítendő itt, hogy a szeszgyártás üzemében az idegen bakteriumok kifejlődésének meggátlása céljából az Effront által szabadalmazott fluorsav sikerrel használtatik. Igen minimális mennyiség meggátolja az álrtalmas bakteriumok kifejlődését. A fluorsavat tartalmazó élesztő tápanyag azonban csak fokozatosan alkalmazandó, mert az erjedést okozó Saccharomyces-sejtek különben tönkretétetnek. Újabb időben a szeszgyártásban is kezdik használni az egy élesztősejtből készített tiszta kulturát.

A cefrekészítés célja az, hogy a nyers anyagban levő keményítő minél tökéletesebben változtassék át erjedésre képes cukorrá. Tudvalévő dolog ugyanis az, hogy csakis a cukor képes elerjedni, igy tehát a keményítőtartalmu anyagok feldolgozásánál első teendő az azokban levő keményítőnek erjedésre képes cukorrá való átváltoztatása. Ez két folyamat által történik: a) a keményítő elcsirizesítése és b) ennek elcukrosítása által.

a) Mindenek előtt a nyer anyagokban levő keményítő főzés által elcsirizesítendő, mert a malátában levő diasztáz csak az elcsirizesedés folytán felduzzadt keményítőt képes cukorrá átváltoztatni. Régebbi időben a burgonyát faládákban gőzzel főzték meg s a megfőzött anyag szétzúzása után malátával hozták érintkezésbe. A gabonanemüeket pedig előbb megőrölték, azután 70-75 °C. hőmérsékü vizzel keverve gőzzel egész 95°C.-ig főzték és az igy elcsirizesített tömeget malátával elcukrosították. A lisztes anyagok igy feldolgozva, a sok ráadság dacára, nem használtattak ki eléggé s különösen a kukoricát kénessavas vizzel kezelték, mely eljárás mellett nagyobb eredményt értek el. Ezen eljárás Magyarország némely szeszgyáraiban még most is alkalmaztatik, mert az illető vidék népe a kénessavtartalmu pálinkához van szokva.

A mai szeszgyártás alapját a mindenütt elterjedve lévő gőzölő vetette meg, melynek segítségével a keményítőtartalmu anyagok feltárása csaknem teljesen eszközölhető. Az első Hollefreund volt, ki Vukováron tett kisérleteket a kukoricát egész szemekben gőzzel megfőzni, később a kukorica szétfőzését levegőritkította térben próbálta meg és kisérleteit Martonvásáron 1870. kezdte meg. Ez alkalommal véletlenül a gőznyomást alkalmazták, mely váratlanul nagyszerü eredményre vezetett. A mai alakjában elterjedt gőzölőszerkezetet a magyar Leopold Rezső alkalmazta, holott a németek Henze-gőzölő néven ismerik. Leopold 1872-73. alkalmazott gőzölőszerkezetet destructeurnek nevezte el. Igen sokféle gőzölőszerkezet van használatban. Jelenleg a legelterjedtebb a Pauksch-féle gőzölő (l. Gőzölő). A gőzölő egy másik régibb alakja az 1. ábrában látható, melyet a Venuleth és Ellenberger cég készít és keverő készülékkel van ellátva, mely rothadt ubrgonya vagy hibás kukorica gőzölésénél igen célszerünek bizonyult. A gőz elosztása céljából igen különféle gőzelosztó készülékeket használnak.

A gőzölés menete burgonyánál a következő: lemért mennyiségü megmosott burgonya a töltőnyiláson át beadatik a gőzölőbe. Minden 1 q burgonyára 80-90 liter gőzölőtér számítandó, vagyis ha p. egy gőzölő 20 hektoliter ürtartalmu, abban 25 q burgonyát gőzölhetnek egyszerre. A gőzölendő burgonyához vizet adni nem szükséges, mert a burgonya 75 % vizet tartalmaz és a gőzbevezetés alatt kondenzálódó vizmennyiség elegendő arra, hogy híg keményítőcsiriz képződjék. A gőzölőt megtöltés után elzárják és felülről bevezető gőzcsövön át megkezdik a gőzbeeresztést, az alsó részen levő kondenzált víz leeresztésére szolgáló csapot pedig kinyitják. Eleinte a hideg burgonya felületére áramló gőz kondenzálódik és ez az alsó csapon kifolyik. Ezt a kondenzált vizet addig hagyják kifolyni, míg a víz a keményítőtől lisztes kezd lenni. Ekkor az alsó csapot bezárják és a gőzbeeresztés ugy történik, hogy két atm. nyomás éressék el. Ezen nyomásnál 2 óráig hagyják a burgonyát. Lehet azonban ugy is gőzölni, hogy 3 atm. nyomásig mennek és csak 10 percig hagyják ezen nyomásnál. Ha a gőzölés akár egyik vagy másik eljárás szerint befejeztetett, a gőzbevezető csap elzárása után a kifúvatásra szolgáló és a cefrézőbe vezető csővel összeköttetésben levő szellentyüt lassan kinyitják és megkezdik a kifujtatást. A kifujtatás igen fontos operáció, mert éppen a helyes kifujtatás által érjük el, hogy a keményítőszemcsék egészen széjjelroncsoltassanak. A gőzölőben levő nyomás következtében a szellentyü kinyitásakor a tömeg a cefrézőbe tődul. A gőzölt tömeget minél kisebb ventilnyilás mellett fujtatják ki, a szétaprítás annál jobb lesz, mert a még összefüggő tömeg a kifúvásnál szétroncsoltatik. Különösen romlott burgonya feldolgozásánál csakis a helyes kifúvatás által érik el többnyire az anyag teljes feloldását. A kukorcia gőzölése lényegesen más módon történik, mert a burgonyáé, mert a kukorica csak 12-20 % vizet tartalmaz, hogy tehát alkalmas csirizt nyerhessenek, szükséges a gőzölőbe előzőleg bizonyos vizmennyiséget adni. De miután a kukorica sejtjei nehezebben roncsolhatók szét a burgonya sejtjeinél, nagyobb nyomást is kell alkalmazni. A gőzölési eljárás a következő: lemért mennyiségü kukorica a töltőnyiláson beadatik a gőzölőbe és a vizcsövön át vizet bocsátnak és pedig minden 1 q kukoricára 250-270 litert. (Ekkor körülbelül olyan cefrét kapnak, mely 15-16 % cukrot tartalmaz.) A gőzölőbe rendesen már meleg víz adatik és pedig a szeszlepárló készülékek deflegmátorából lefolyó meleg ivz használtatik e célra. Lehet eleinte nyitott töltőnyilás mellett is gőzölni a kukorica szétfőzése céljából. Ez körülbelül 1 óráig tart. A kukorica gőzölésnél a gőzbeeresztés mindig alulról történik. Azonban ugy is lehet gőzölni, hogy a vizmennyiség hozzáadása után a töltőnyilást mindjárt elzárják és a gőzbeeresztés megkezdődik. A gőznyomás a kukoricánál 3-3,3 atm. szokott lenni és pedig azon időponttól kezdve, amint a 3,3 atm. nyomás eléretett, 3,5 óráig ezen nyomás mellett hagyják. Amint a nyomás alatt való gőzölés kezdődik, a légszellentyü kissé nyitva legyen, mert a gőzölőben levő tömeg ez által folytonosan mozgásban tartatik, mi által a sejtek szétroncsolása biztosabban megy végbe. Ha a főzölés befejeződött, akkor a légszellentyü, valamint a gőzszellentyü elzárása után, a kifúvatásra szolgáló szellentyün át megkezdődik a kifujtatás. A helyes kifúvatás által történik itt is az anyag teljes feloldása. A gőzölő nagyságára nézve felemlítendő, hogy 20 hl. ürtartalmu gőzölőbe egyszeri töltésre 3-3,5 q kukoricát és 8-10 hl. vizet lehet venni, a többi szabad tér - leszámítva még a kondenzálódó víz térfogatát - játszótérnek neveztetik és arra szolgál, hogy a tömeg mozgásban tartására legyen elég tér. A gőzölő túlterhelése maga után vonja az anyag tökéletlen feltárását, miért is annak túlterhelésétől óvakodni kell. A kifujtatásnál történik rendesen az elcsirizesített cefre részleges lehűtése is, többnyire exhausztor segítségével, mely által erős légáram idéztetik elő. Egyéb gabonanemüek gőzölése a kukorica gőzölési módjától csak kis mértékben tér el.

[ÁBRA] 1. ábra. Venuleth- és Ellenberger-féle gőzölő keverőkészülékkel.

b) Az elcsirizesített keményítő cukorrá való átváltoztatása (l. Cefrézés, Cefréző gép, Cefrehűtő gépek). A cefreerjesztés célja a cefrekészítés alkalmával nyert cukorból és dextrinből minél több szeszt állítani elő az élesztő segélyével. Az édes cefre erjesztése azon percben veszi kezdetét, midőn a kellőképen lehűtött cefrét az elkészült és működésének tetőpontján levő élesztővel összekeverjük vagy beállítjuk. Az erjedés menetére befolyással van a cefre beállítási hőmérséke, az élesztő mennyisége és a cefre koncentrációja. A cefre beállítása rendesen fokozatosan történik olyképen, hogy a kész élesztőt nem adják direkt az erjesztőkádba, hanem előszaporítás céljából először körülbelül az élesztő térfogatának megfelelő édes cefrével hagyják 3-4 óráig erjedni. Csakhamar rohamos erjedés áll be, ami az élesztősejtek jelentékeny szaporodását is jelenti. Ezáltal tehát módunkban van kevés élesztővel nagy mennyiségü élesztőt készítéeni az előerjesztőben. Minél kevesebb élesztőt használunk, annál nagyobb hasznát vesszük az előerjesztésnek. Az előerjesztőben felszaporodott élesztő lehűtött édes cefrével összeadatik az erjesztőkádakban, mire az erjedés rövid idő mulva megkezdődik. Az erjedés folyamata három részre osztható és pedig: 1. minél alacsonyabb hőmérsékre hűtjük le a cefrét, az erjedés annál későbben lesz észrevehető. Az erjedés ezen első stádiumában a szénsavfejlődés alig észrevehető, ugyszintén a hőfok is lassan emelkedik; a cukortartalom (szakkarométerfok) csökkenése szintén csekély. Ezt a cefre előerjedési állapotának nevezik. 2. Bizonyos idő mulva a szénsavfejlődés jobban lesz észrevehető, a hőfokemelkedés is jelentékeny és a cefre szakkarométerfoka gyorsan csökken, vagyis az erjedés élénken folyik. Ez a cefre főerjedési állapota. 3. Majd a cefre nyugodtabb lesz, a szénsavfejlődés csökken s a hőfoknövekedés megszünik. Ez az utóerjedési állapot. 1. Az előerjedés. Ezen idő alatt az élesztőszaporodás még mindig jelentékeny és a megszaporodott élesztő meggátolja egyúttal a mellékfermentumok szaporodását. Az előerjedés tehát nevezhető az élesztőképzés időszakának is. 2. A főerjedés. Az élesztőképzés után a főerjedés feladata a képződött élesztő által a cefre cukortartalmának elerjesztése és pedig ezen idő alatt a direkt elerjedő maltóz bontatik szét. A főerjedés alatt a felmelegedés jelentékeny, ez függ a cefre cukortartalmától. Minél koncentráltabb cefrével dolgozunk, a felmelegedés annál nagyobb. Átlag egy szakkarométerfokra 1,2°C. felmelegedés esik. 3. Utóerjedés. Ekkor a cukorral egyidejüleg képződött dextrin a még hatékony diasztáz által direkt erjeszthető maltózzá változik át. A cefre beállítási hőfoka annak koncentrációja szerint 15-22°C. közt változhatik. Az erjedés által a cefrében volt cukor és dextrin legnagyobb részben szesszé alakul át, melyet hogy kereskedelmi cikké tehessünk, szükséges azt a cefrében levő anyagoktól elválasztani, ami lepárlás útján történik. E célra a lepárló készülékek szolgálnak (l. Lepárlás, Lepárlók); a nyert termény nyers szesznek neveztetik, melynek erőssége 80-95 % közt változik. A nyers szesz összetétele a nyers anyag minősége és a lepárló készülék szerkezete szerint változik. Jellemzi az, hogy többféle tisztátalan anyagot tartalmaz, melyek kozmás olajok (l. o.) név alatt ismeretesek.

A nyers szesz finomítása. A szesz finomításának célja az alkoholt az idegen anyagoktól lehetőleg tisztán előállítani. Ez egyenletes lepárlás, illetőleg faszénen való szűrés és lepárlás útján érhető el. A nyers szesz finomításánál háromféle párlat különböztethető meg, melyeknek minősége lényegesen különbözik egymástól. Ezek: az előpárlat, középpárlat és utópárlat. Az elő- és utópárlat sok tisztátalanságot tartalmazván, ezt csak ismételt lepárlás után hozzák a kereskedelembe. A középpárlatban is vannak olyan vegyületek, melyeknek forráspontja az etilalkohol forráspontjához közel áll, miért is a középpárlatokat is elkülönítik egymástól és ezek szolgáltatják a kereskedésbeli finomított szeszfajokat. Ezek: 1. A másodrendü finomított szesz, melyet az előpárlat után és az utópárlat előtt átjövő részből nyernek és csekély mennyiségben még kozmás olajat és aldehidet tartalmaz ugyan, de sem illó savakat, sem furfurolt benne ki nem mutathatunk. A közönségesebb pálinkafélék készítésére használják. 2. A közönséges áruszeszt a középpárlatot megelőző és követő desztillátum képezi, mely kozmás olajat csak a legcsekélyebb nyomokban tartalmaz, azonban aldehid benne még mindig van. Ezen szeszfajt a közönségesebb kikörök és jobb minőségü hideg úton előállított pálinkafélék és gyümölcspálinkautánzatok készítéséhez használják. Az ezután következő párlat 3. az első rendü szesz, mely a finomításnál a szorosabb értelemben vett középpárlatot alkotja. Ha a nyers szesz a lepárlás előtt szénen keresztül szűretik, akkor ezen szeszfajokon kívűl mint középpárlat a legfinomabb etilalkoholt vagy filterszeszt nyerjük, mely kémiai tekintetben ugyszólván nem is különbözik az első rendü szesztől. Mindkét szeszfaj a legfinomabb likörök készítésére és finom borok szeszezésére használtatik. A finomító készülék szerkezete (l. 2. ábra) áll egy vagy két részre osztott főzőüstből, melyre rektifikáló oszlop, deflegmátor és kondenzátor van elhelyezve. A nyers szesz felfőzésére a főzőüst fenéklapja fölé zárt kigyócső van helyezve, melybe gőzszabályozón át vezettetik a gőz és a lecsapódó víz elvezetéséről kellőképen gondoskodnak. Ezenkivül egy második nyitott gőzcsövet is helyeznek a főzőüstbe, hogy ezzel a lepárlás befejeztével gőzt vezethessenek a finomítóba és igy a legutoljára maradó és magas forrásponttal biró kozmás olajokat kihajtsák. Vizcsapok alkalmazása által a készülék vizzel kellőképen tisztítható. A finomító készülék fő részei: A öntöttvasból vagy vörösrézből készült főzőüst, B rektifikáló oszlop, C deflegmátor és D kondenzátor. A főzőüstben a nyers szesz felforraltatik, a fejlődő alkoholgőzök a lyukas fenékkel biró rektifikáló oszlophoz jutnak, itt rektifikálódnak és a C deflegmátorban részlegesen lehűttetnek; az aljszesz visszafolyik a kondenzátorba, míg a tiszta alkoholgőzök D kondenzátorban lecsapatnak és E-nél kifolyva tartányokba vezettetnek.

[ÁBRA] 2. ábra. Szeszfinomító készülék.

A szeszgyári moslék. Az alkoholtól megszabadított cefre mindazon alkotórészeket tartalmazza, melyek a nyers anyagban vannak, kivéve azon szénhidrátmennyiségét, mely az erjedés folyamata alatt legnagyobb részben szesszé és egyéb anyagokká változott át. Éppen ezért ezen anyag igen értékes állati takarmányt képez, melyet állathizlalás céljaira használnak. fel. A feldolgozott nyers anyag minősége szerint változik a szeszgyári moslék összetétele és tápértéke. Általában a különféle nyers anyagok feldolgozásánál nyert moslék összetétele a következő:

[ÁBRA]

A burgonya- és gabonanemüek feldolgozásánál nyert moslék tejtermelésre és állathízlalásra a melászmoslék ellenben hamuzsír és melléksók előállítására használtatik fel. Újabban a híg moslék szárító készülékben a viztől megszabadítva, mint szárított moslék hozatik kereskedelembe, mely állapotban igen koncentrált takarmányt képez.

A szárított moslék összetétele:

[ÁBRA]

A szesztermelés története és statisztikája Magyarországban.

Magyarországban a szesz legelőször a XV. sz. első felében vált ismeretessé. Pozsonyban ez italnak első nyomára 1439. akadunk, hová valószinüleg Bécsből került. A magyarok a szeszfőzést az északi és déli határos szlávoktól tanulták el. Általánosan a szeszfőzés csak a XVII. században terjedt el hazánkban. Ez ideig a boron kívűl a németek által meghonosított sör volt Magyarországban a leginkább fogyasztott ital. A pálinka a XVII. sz. első felében lett általában ismeretes, amit igazol az is, hogy azok az okmányok, melyekkel a szabad királyi városoknak a szeszfőzésre való jog is megadatott, 1638 és 1641-ik évekből valók. A szeszfőzés erősebb terjedése csak a XVIII. század második felének idejére esik és 1775. már meglehetősen általánosan űzött iparként szerepel. 1820 körül már csaknem minden vármegyében van szeszfőzés, sőt ez időtájt magyar szesz már jelentékeny mennyiségben vitetett ki Ausztriába és egyéb külföldi államba. Fényes (Statistik des Königreichs Ungarn, 1843) azt irja: 1820 körül a gőzfőzőkészülékek használatának elterjedése óta a magyar szeszipar új és nevezetes korszakának alapja vettetett meg. A főzfőzőkészülékek alkalmazásával kezdődik a szeszgyártás mint önálló iparág kifejlődni. Ugyancsak Fényes irja, hogy az ország déli és keleti részeiben a szesznek szilvából való előállítása ugyanoly nagy kiterjedést nyert, mint amily nagy mérveket öltött az északi vármegyékben a szesznek gabonából és burgonyából való főzése. Részletes adataink a szeszfőzés ez idő előtti állapotáról nincsenek. Tulajdonképeni statisztikai adataink csakis 1850 óta, vagyis az állami adó behozatala óta vannak. 1851. Magyarországon körülbelül 105,129 szeszfőző állott fenn, ebből iparszerü szeszgyár, vagyis 17 hl.-nél nagyobb erjesztő edénnyel biró gyár volt 5671, kisebb 99,458. A nagyobb szeszgyárak ekkor még a mezőgazdasággal szoros kapcsolatban levő mezőgazdasági szeszgyárak voltak. Ezután keletkeztek a nagyobb üzemü szeszgyárak és a kisebb mezőgazdasági szeszgyárak fogytak. A nagy szeszipari vállalatok keletkezésével a szesztermelés évről évre fokozódott, ugy hogy hazánk szeszipara éppen a nagyipari gyárak által technikai fejlettség tekintetében megelőzte az egész világ összes államait. 1880-ban a magyar szeszipar 1,5 millió hl. szeszt termelt. Ezen időtől kezdve azonban a termelés csökkent. Ennek oka a kivitel lényeges apadásában s a szesznek nagyobb termelési, valamint fogyasztási adóval való megterhelésében rejlik. A mostani termelés mennyisége egy millió hl.-t tesz ki. A feldolgozott nyers anyagok mennyisége 1893 szept. 1-től 1894 aug. 31-ig:

528,033 q

zöld maláta

 2,377 q

búza

71,382 q

száraz maláta

 176 q

zab

1.954,192 q

kukorica

338,066 q

cukorrépa

1.472,213 q

burgonya

238,462 q

melász

109,136 q

rozs

 767 q

köles

112 q

árpa

 2,055 q

liszt

Ezen nyers anyagból előállíttatott 1.039,495 hl. szesz.

Hogy a szesztermelés államháztartási szempontból milyen fontos tényező, kitünik abból, hogy 1894. a szeszadó 32.073,119 frt volt, ehhez még a fogyasztási adót is hozzászámítva, a kincstár jövedelme a szesztermelés után 50 millió frtra tehető. A hazai szeszgyárak előállítanak mintegy 10 millió hl. moslékot, melyet részben közvetlen takarmány gyanánt használnak fel, részben pedig az ipari gyárak mint szárított moslékot értékesítenek. A melászt feldolgozó gyárak közül öt ipari gyár a melászmoslékot hamuzsírrá dolgozza fel.

Európa egyes államaiban a szesztermelést és fogyasztást a következő táblázat tünteti elénk az utolsó öt év átlagában:

[ÁBRA]

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is