Szeszadó

olyan termelési vagy fogyasztási közvetett adó, amely a szeszes erjedés és lepárlás által iparszerüleg előállított alkoholtartalmu folyadékok után fizetendő. Ez adónemnek az államra nézve nagy pénzügyi fontossága van, mert aránylag könnyen beszedhető nagy jövedelmet biztosít a kincstárnak; e mellett azonban igen messze menő közgazdasági és társadalmi következményei is vannak, amennyiben a szesz árának megállapodására gyakorolt hatásánál fogva erősen csökkentheti az ország szeszfogyasztását és szesztermelését. A szeszfogyasztás korlátozása bizonyos határig szociális jelentőségü, a szesztermelés korlátozása viszont a mezőgazdaság terén érezteti hatásait.

Hazánkban az 1888. XXIV. t.-c. intézkedik a Sz.-ról s megállapítván a vámvonalon kívűl s a vámvonalon belül termelt szesz után járó adótételeket, összesen 106 §-ban részletesen rendelkezik az összes ide tartozó kérdésekről. A külföldön termelt likörök, puncsesszencia és más édesített égetett szeszes folyadékok, arrak, rum, francia pálinka, cognac 100 kg.-onkint 76 frt, más égetett szeszes folyadékok ugyancsak 100 kg.-onkint 70 frt vámtétellel rovatnak meg. A vámvonalon belül termelt szesz pedig adó alá esik, amely vagy a termeléskor mint termelési, vagy a szesznek hivatalos ellenőrzés alól a forgalomba bocsáttatásakor mint fogyasztási adó fizetendő az állampénztárba. Hogy mely esetben alkalmazandó a szesztermelési és mely esetben a szeszfogyasztási adókivetés, az a szeszfőző vállalat minőségétől függ. A szeszfőzőket a törvény a következő öt csoportba osztja: 1. Olyan vállalatok, amelyek lisztes anyagokat dolgoznak fel (gabonafélék a rizs kivételével, burgonya, hüvelyes vetemények) és a mellett a vállalkozó maga mezőgazda, ki saját maga termesztményeiből szept., okt. vagy november hónaptól legfölebb hat hónapon át kizárólag azért gyakorolja a szeszfőzést, hogy marhaállományának takarmányt nyerjen; az ilyen vállalatok ugyanazon községben csak egy szeszfőzőt tarthatnak üzemben s a cefreedények összes köbtartalma a 13 hl.-t nem haladhatja meg, továbbá legfeljebb 2 hl.-es üstben egy kazánon s egy hűtőkészülékben párolhatják a szeszt. 2. Olyan vállalatok, amelyek lisztes anyagokat dolgoznak ugyan fel, de egyéb tekintetekben nem felelnek meg az 1. alatti követelményeknek. 3. Olyan vállalatok, amelyek növényi rostokat, csicsókát, keményítőt, répát vagy cukorüledéket dolgoznak fel. 4. Olyan vállalatok, amelyeknek nyers anyagát a borhulladékok (törköly stb.) teszik. 5. Oly vállalatok, amelyek nem tartoznak az 1-4. alatt felsoroltak közé. Az ekként osztályozott vállalatok közül azok, amelyek a 2. és 3. pontokban vannak felsorolva, szeszfogyasztási, a többiek pedig szesztermelési adót fizetnek. Az adó alapja mindenkor a termelésből származó alkoholmennyiség. Ennek meghatározása történhetik: a) a főzőkészülék termelő képessége szerint átalányozás útján; b) a várható alkohol mennyisége szerint a vállalkozóval kötendő szabad egyezkedés, megváltás útján és c) a szeszmérő gép jelzései szerint tényleges mérés alapján. Átalányozás alá esnek az 1. és 5. alatt felsorolt vállalatok; szeszmérő gép alkalmazására köteleztetnek a többiek, kivétetvén e kényszer alól azok az ide tartozó vállalatok, amelyek legföljebb két főzőkészüléket s összesen 4 hl.-nél nem nagyobb köbtartalmu üstöket alkalmaznak; e kisebb vállalatok tarthatnak számot a megváltás jogára. Az adóláb a termelés után fizetendő adónál hektoliterfokonkint 35 kr., a fogyasztási Sz.-nál pedig vagy 35, vagy 45 kr. a szerint, amint a megadóztatandó szesz a vállalkozó részére előre kiszabott mennyiségben benfoglaltatik-e, vagy pedig ennek összegét az már meghaladja. Az 1888. XXV. t.-c. 1. §-a ugyanis megállapítja, hogy az 1887. XXIV. t.-c. szerint a közös vámterületen az alacsonyabb Sz.-val terhelt 1.878,000 hl. szeszből a magyar korona országaira évi 872,542 hl. jut, amely mennyiségből 300,000 hl. a már fennállott, 32,542 hl. pedig az újonnan keletkezendő mezőgazdasági szeszfőzők között s végre 540,000 hl. az ipari szeszfőzővállalatok között osztatik fel. Az ekként egy-egy vállalatra jutott mennyiség határáig hl.-fokonkint 35 kr., azon túl pedig 45 kr. a szeszfogyasztási adó. Ha a szesszel együtt a szeszfőző elárusításra szánt élesztőt is termel, akkor a termelési adó alá eső minden liter alkohol után 2 1/2 kr. adó fizetendő. Adómentességre tarthatnak számot azok, akik a szeszes folyadékokkal nem kereskedvén, saját termesztményeikből házi szükségletükre évenkint 1 hl.-nél kevesebb s legfeljebb 50 fokos pálinkát főznek; továbbá nem esik fogyasztási adó alá a vámvonalon át külföldre kivitt és az ipari, háztartási s tudományos célokra használandó szesz. Hogy a belföldön maradó és ekként a fogyasztási adó alól kivont szesz élvezeti célokra ne legyen használható, denaturálják azt, azaz fenolftaleinoldat hozzáelegyítése által élvezhetetlenné teszik. A denaturálás kiküldött pénzügyi közeg jelenlétében hajtandó végre; a denaturált szesz után literenkint 1 1/2 kr. illeték fizetendő.

Forrás: Pallas Nagylexikon