(ásv. sphalerit), cinkszulfid (l. o.), igen közönséges
ásvány, a legfontosabb cinkérc. Csakis a mult század közepe óta ismerik a
módját annak, hogyan leeht belőle cinket kiolvasztani, régebben a cinket nem
tudták belőle kiolvasztani, s mint hasznavehetetlent a bányákból kihányták.
Nevét Glockertől onnan kapta, hogy a régi bányászokat, kik fémet kerestek
benne, megcsalta (szfaleros a. m. csalékony). Werner Blende-nek nevezte, mert
erős fénye nagyon feltünt a bányászoknak, de semmire sem használhatták.
Magyarul is régi könyvekben a Blende fordításaképen fényle, vagy az anyagát is
kifejezve (egyebektől megkülönböztetendő) cinkfényle néven szerepelt. Igen
gyakran terem szép szabályos rendszerbeli kristályokban, leginkább két
tetraéder kombinációja a hexaéderrel vagy rombdodekaéderrel, de utóbbi mint
uralkodó alak is szerepel. Gyakoriak a többszörös ikrek, sokszor a
felismerhetetlenségig torzultak. A kristályok majd mindig fennőttek. Vaskosan
is terem, de majd mindig fennőttek. Vaskosan is terem, de majd mindig
szemcsésen, ritkán finoman rostos, tömött. A veséded-, göm- és fürtös alaku,
héjas, sugara szerkezettel, az u. n. májfényle, anyagra nézve ugyan szinte
cinkszulfid, de többnyire ennek wurtzitszerü dimorf alakja. Leggyakoribb szine
barna, fekete, gyakran sárga, zöldes, vöröses, ritkán (amikor ugyanis vastól
tökéletesen mentes) egészen szintelen, az ilyennek kleiofón a neve (É.-Amerika,
New Jersey: Franklin). Karca többnyire sárga v. barna, ritkábban fehér.
Kitünően hasad a rombdodekaéder lapjai irányában; a hasadási lapon gyémánt-
vagy zsírfényü; van átlátszó, meg egészen átlátszatlan is, de a világos szinüek
különösen a széleken áttetszők és ilyenkor az oldalról tekintve többnyire
mézsárgák vagy vöröses-barnák, gyantára emlékeztetnek. Némely Sz.
foszforeszkál, melegítés által némelyiken sarki elektromosságot észleltek. K.
3,5-4, fs. 3,8-4,2. Gyakran önállóan is terem telérekben, fészekben,
telepekben, de rendesen galenit társaságában, mellyel elégszer oly szorosan
összenőtt, hogy ugy tünik, mintha e kettőnek összenövése külön ásvány volna;
sokszor barittal, fakóérccel együtt. Hazánkban nagyon szép sárga Sz. terem
Kapnikon, igen hires az egészen fekete Radnáról, a szép vörös szinü Nagyágról;
igen szépek a selmeci, körmöci, nagybányai, boicai, offenbányai stb.
előfordulások is. Különben alig van ércbányahely, ahol a Sz.-ot ne találnák.
Ems vidékéről (Németország) nagyon szépek a pirosak, melyeket rubinfénynek is
neveznek. A fekete Sz.-ot némelyek christofitnak vagy marmatitnak mondják. A
wurtzit a cinkszulfidnak dimorf alakja, mely hatszöges rendszerbeli. Legelőször
Boliviából (Oruro) ismerték meg. A Pribram vivékéről régóta ismeretes sugaras
szerkezetü Sz. (sugárfényle), amelyet spiauteritnek neveztek (spiauter-cink),
nem egyéb wurtzitnél; wurtzit és spiauterit mint szinonim is szerepel. Gyakran
cikvitriollá, cinkvirággá (hidrocinkittá) mállik.
Forrás: Pallas Nagylexikon