Szibéria

(helyesebben Szibiria, oroszul Szibirj), Ázsia egész É-i részét magában foglaló orosz birtok az Északi-jegestenger, a Bering-szoros és tenger, az Ohocki-, a Japán-tenger, Korea, Mandsuria, Mongolország, a középázsiai orosz birtokok (Szemipalatinszk, Akmolinszk és Turgai), az Ural folyó és hegység között; ezen földrajzi határok azonban az adminisztráció által megállapított határoktól annyiban különböznek, hogy az Ural K-i oldalára az európai orosz kormányzóságoknak, Perm, Orenburg és ufának egyes részei átnyulnak. Ezeket leszámítva Sz. területe 12.518,487 km², lakóinak száma (1895) 7,2 millió. Felszine. Sz. nagyjából tekintve É-nak lejtősödő síkság, amely D-en a középázsiai nagy felföldre támaszkodik; e felföld É-i szegélyét magas, összetöredezett hegyláncok alkotják, amelyek Sz.-t D. felől határolják. Sz. folyóvizei közül 38-nak van több mint 650, 27-nek több mint 1000 és 8-nak több mint 2000 km.-nyi hosszusága. Nagyobb részök D-ről É-nak folyik és K-i partját mossa ki. A legnagyobb folyók az Ob, Jenisszei, Lena és Amur; kisebbek a Pjasszina, a Khatanga, az Anabara, Olenek, Jana, Indigirka, Kolima, Anadir, Kamcsatka és Penzsina. Az állóvizek is számosak s a Lena és Amur közti vidéki Finnország «ezer tavára» emlékeztet. 23 tónak van legalább 250 km²-nyi területe. Legnagyobb a Baikal; nagyságra nézve utána sorakoznak a Hanka (3792 km² ter.), a Csani (3612 km²), a Taimir (2653 km²), a Vojevoli (2205 km²), a Krasznoje (1172 km²); a többiek már kisebbek 1000 km²-nél. A legfestőibb környékü a Teleckoje (478 km²). A tengerpart hossza 30,814 km., amiből 15,906 az Északi-jegestengerre és 14,908 a Nagy-oceánra esik; mindannyia azonban az év kisebb-nagyobb részében (2-12 hónapig) jéggel van körülfogva. A partok előtt elterülő szigetek, Szakhalint kivéve, lakatlanok. Kikötők a Nagy-oceán partján: Petropavlovszk, Ohock, Aian, Nikolajevszk, Konstantinovszk és Vladivosztok.

Az éghajlat erősen kontinentális és zord; az ország nagyobb részének évi középhőmérséklete 0o alatt van, csakis Tomszk, Irkutszk, Transzbaikalia és orosz Mandsuria legdélibb részeiben emelkedik az évi középhőmérséklet +2°-ra. Verhojanszk körül van az óvilág hidegsarka, ahol az évi középhőmérséklet -16,7° és a leghidegebb hónapé -49°, a legmelegebbé +16°. A hideg K-en nagyobb mint Ny-on. Jellemző Sz. klimájára nézve, hogy folyói rendesen egy félévig v. annál hosszabb ideig is jéggel vannak takarva. Az esőzések nem gyakoriak és az évi csapadék nem sok (Tobolszkban 473 mm.); Ny-on több mint K-en. Flórájában 3 zónát különböztetnek meg: a délit, középsőt és északit. A déli nagyobbára a turáni steppék növényzetéhez hasonlít; a középső, legnagyobb kiterjedésü, az európai erdős vidék folytatása és az északi tundra-növényzet. A fauna kevés fajt és számos egyént tüntet föl. A legészakibb részeken a jegesmedve, a sarki róka, a lemmingek, a rénszarvas, a kutyák (Canis lagopus), a középső részeken szarvasok, őzek, vaddisznók, farkasok, hiuzok, fajdtyúkok, értékes prémü állatok (szürke mókus, hermelin coboly stb.) élnek. Ny-i Sz. déli részein gazellák és antilópok, továbbá a vadszamár található, míg az Amur környékén különböző mandsu, sőt indiai madarak és rovarok is láthatók. A folyók nagyon gazdagok halakban; a Baikal-tóban fókák (Phoca baicalensis) is élnek. Sz. igen gazdag ásványkincsekben. Aranyat (1893-ban 1977 pud Ö leginkább a folyókból mosnak, különösen az Altaiban, Nizsne-Udinszk, Jenisszeiszk járásokban, az Olekmában és Oldoiban, továbbá az Uralban; ezüstöt (1893-ban 480 pud) kevesebbet találnak; az ólombányák az Altaiban és a Nercsinszk-környéki hegyekben vannak. 1893. a termelés 9860 pud volt; rezet (13,298 pud) az Ural és Altai bányái szolgáltatnak; vasérctelepek vannak az Uralban, Altaiban, Irkutszk és Szelenginszk környékén, széntelepek az Altai kiágazásaiban, Jenisszeiszktől D-re, Irkutszk közelében, Nercsinszk környékén, a Parti-tartományban és Szakhalin szigetén. A leghiresebb grafitbánya az aliberti; a tunkait és turukhanszkit már nem művelik. Glaubersót nyernek a Tomszktól D-re fekvő Marmisi tóból, drágaköveket az Uralból. A földmívelésre alkalmas területet 2.587,000 km²-re becsülik; egyedül Tobolszkban és Tomszkban az állam birtokában levő megmívelhető földek 14.998,400 ha.-t tesznek ki. A földmívelés módja azonban nagyon primitiv. Évenként mintegy 85 millió pud gabonát termelnek, amiből 12 milliót exportálnak. Gabonán kivül fontos termék a dohány (749 ha.-on 1.071, 432 kg.). Az erdők óriási kiterjedésüek, de botor irtásnak vannak kitéve. A retek nagy terjedelme folytán a házi állatok száma a lakossághoz mérten jelentékeny; a lovak számát 2, a szarvasmarhákét 2,1, a juhokét 2,7, a sertésekét 0,5 millióra becsülik; ezeken kívűl tartanak kecskéket, rénszarvasokat, DNy-on tevéket, a Szajáni és Altai hegységekben jak-tulkokat is; a méhtenyésztés, vadászat és halászat szintén jelentékeny foglalkozási ágak.

A lakosok 4,5 millió oroszon kivül burjátok (208,000), jakutok (200,000), tunguzok (64,000), mandsuk (14,000), szamojedek, osztjákok, tatárok (24,000), khinaiak (9000), koreaiak (14,000), japánok (1000), szakhalini benszülöttek (35,000) és mások. A születések száma (1892) 225,252, a halálozásoké 209,128 és a házasságoké (1889) 23,481. A bevándorlás Oroszországból jelentékeny. 1895. 100,000, 1896 első felében pedig 145,000 vándorolt be. Az ipar aránylag jelentéktelen. 1892-ben 613 nagyobb ipartelep volt 7455 munkással és 9,4 millió rubel értékü termeléssel; ebből 4,2 millió jut a liszt és 2 millió a bőrgyártmányokra. 1887-88-ban 45 szeszgyárban 127,797 hl. szeszt termeltek. Vasmű van négy. A legnagyobb vásárokat Isimben tartják. A Nagy-oceán kikötőiből exportáltak 3 millió rubel értékü árut (1 millió szőrmeárut és 11/2 millió cetterméket), importáltak 118,000 rubelért. A szárazföldi határon a kivitel (bőrök, szőrmék, gabona) 1891-ben 3,8, a bevitel 13,5 millió rubel volt. A Khina felőli forgalomban a tea a fő árucikk (1892-ben 1,2 millió pud). Az Ural mellől Irkutszkba, Kjachtába, Buhtarminszkbe és Cujszkba vezető utakon kívűl a mesterséges utak száma nagyon csekély. A gőzhajók csak néhány nagyobb folyón járnak. A vasutak a 60 km. hosszu urali vasút és az épülőfélben levő nagy Sz.-i vasút, amelynek egész hossza 7112 verszt lesz. Cseljabinszknál ágazik ki az európai hálózatból és Vladivosztoknál a Nagy-oceán partján fog végződni. A telegráf 1871 óta végig megy egész Sz.-n és egyik ága Pekingbe vezet. A fontosabb közművelődési intézetek: 1 egyetem, 5 gimnázium, 4 progimnázium, 3 reáliskola, 5 papi szeminárium, 9 papi iskola; leányok számára: 6 gimnázium, 19 progimnázium; továbbá az orosz földrajzi társaság egy-egy fiókja Irkutszkban és Omszkban, az Amur-vidék átkutatását célzó társaság Vladivosztokban. 1893-ban 24 újság jelent meg Sz.-ban. Közigazgatási célból a következő részekre oszlik: Tobolszk, Tomszk kormányzóságok, amelyeket együtt véve Ny-i Sz.-nak hivnak, Irkutszk, Transzbaikalia, Jakutszk és Jenisszeiszk kormányzóságok (K-i Sz.), az Amur vidéke, a Parti-tartomány (Primorszkaja) s Szakhalin. A legnépesebb város Irkutszk (50,566 lak.). Sz.-t tudvalevőleg az oroszok a deportáció helyéül választották. A hivatalos adatok szerint 1823-tól 1889-ig 767,849 (köztük 167,145 öjnkéntes) ment száműzetésbe. Ezen számokban azonban nincsenek benne azok, akik a politikai vétségek miatt száműzettek, mert ezeket illetőleg tiltva van minden adat közlése. L. Deportácio.

Történelem. Sz. elfoglalására Jermak (l. o.) kozák vezér szolgáltatott alkalmat azzal, hogy 1581. Kucsum khánnak az Irtis mellett fekvő fővárosát Szibirt elfoglalta és az elfoglalt területet IV. Iván cárnak ajándékozta. I. Fedor uralma alatt az országot az Ob torkolatáig elfoglalták és 1601. Mangaszeját, 1618. pedig Jenisszeiszk erősségeket elpusztították és innen folytatták az előre nyomulást. 1640. jutottak el Ohockig, 1644. az Amur torkolatáig, 1648-49. Dezsnev körülhajózta a Keleti-fokot és behatolt az Anadir torkolatába (l. Oroszország történelmét). A tudományos fölfedező utazók közül a kiválóbbak: Bering, Wrangell, Bunge, Helmersen, Middendorf, Maximovics, Polyakov, Jadrincev, Cserszkíj, Csekanovszkíj, Castren, Böthlingk, Schiefner, Pallas, Erman, Humboldt, Cotta, Brehm, Atkinson, Nordenskiöld, Benyovszky gróf, Munkácsi B. és Pápay K.

[ÁBRA] SZIBÉRIA.

Forrás: Pallas Nagylexikon