Szienit

(syenit), gránitos kőzet, kristályosan szemcsés elegye ortoklasz és oligoklasz földpátnak amfibollal, amikhez némelykor csillám (biotit) is csatlakozik, ritkábban quarc. Abban különbözik a gránittól, hogy míg ebben csillám és quarc lényeges elegyrészek, a sz.-ben a csillámot az amfibol helyettesíti, a quarc pedig hiányzik vagy csakis mint nem lényeges elegyrész szerepel. Igen gyakran találni átmenetet a gránitból a Sz.-be és megfordítva (Sz.-gránit). Nagyon gyakori, ugyszólván a sz.-re igen jellemző járulékos elegyrész a titanit vöröses v. sötétbarna szinnel. Magnetit, apatit szintén elég gyakori. Némelykor augit helyettesíti többé-kevésbé az amfibolt, amikor augit-Sz.-ről szólunk; amely Sz.-ben a csillám (biotit) vergődik túlsúlyra, az csillám-Sz. A Sz. átlagos kémiai összetétele: kovasav 59 %, timföld 17 %, vasoxidul és vasoxid 7 %, mészoxid 5 %, magnéziumoxid 2,5 %, nátriumoxid 2,4 %, káliumoxid 6,5 % és kevés víz. Fs. 2,7-2,9. Van igen finom és durva szemü Sz. Legközönségesebb a középszemü. Mállása alkalmával néha gömbös, oszlopos elválásokat mutat. Részint gránittal, diorittal szoros kapcsolatban, részint pedig kőzettelér alakjában is. Nem található oly nagy tömegekben mint a gránit. Képződése egyforma lehetett a gárnitéval (l. o.) Ugyanazokra célokra használják, mint a gránitot; csiszolva és fényesítve még szebb, tetszetősebb a gránitnál, de gyorsabban mállik. Hazánkban nagyon kevés van: székelyföldön Orotva völgyében, Orsova vidékén. A Sz.-hez szokták számítani a monzonitot, mely nem egyéb mint tipikus augit-Sz. a Monzoni-hegyről (Tirol). Azon Sz.-eket, melyekben nefelin, illetőleg eleolit lép föl, nefelin- (eleolit-) Sz.-nek szokás nevezni. Ide tartozik a norvégiai és a grönlandi zirkom-Sz., amelyben a rendes elegyrészeken kívűl még zirkon meg eleolit is van, a foyait Portugáliából (Foya hegy) ortoklasz, amfibol és eleolit elegye; a miaocit, ortoklasz, biotit és eleolit elegye.

Forrás: Pallas Nagylexikon