Szigettenger

(Archipelagus), a Görögország és Kis-Ázsia közt fekvő szigetvilág neve. A déli, Cerigo (Kythera), Cerigotto (Antikythera), Kréta, Karpatosz, Kaszosz és Rodus által alakított szigetsortól eltekintve, megkülönböztetik benne a Kikladokat (l. o.), a Sporádokat (l. o.), az É.-i Sporádokat (Szkirosz, Szkiatosz, Szkopelosz stb.), amelyek Tesszáliától K-re terülnek el és végre a trákiai szigeteket (Taszosz, Szamotrake, Imbrosz, Lemnosz), amelyek az Egei-tenger É-i partja közelében vannak. Mindezen szigetek, néhány vulkáni képződésütől eltekintve, egy előbbi geologiai korszakban Kis-Ázsiával, illetőleg Görögországgal egy szárazföldet alkottak. Történeti fejlődésük is e két földhöz köti. Kr. e. 475-től az egoszpotámoszi csatáig (405) Athén, későbben Spárta uralma alatt állott, azután visszakerült Athénhez; a keroneai ütközet (376) után pedig Makedonia vette birtokba. Ennek és a diadochok országainak meghódítása után római birtokká lett; a római birodalom megosztásakor pedig Bizánchoz került és annak birtokában maradt a 4. keresztes hadjáratig. 1207. a velencei Marco Sanudo elfoglalta Naxosz, Parosz, Antiparosz, Szantorin, Anafi, Milo stb. szigeteket és mint a konstantinápolyi latin császár hűbérese a dodekanneszoszi vagyis Sz.-i herceg címét vette föl. utódai 1383-ig naxoszi hercegek címén uralkodtak a fennevezett szigetek nagyobb részén. Dinasztiáját 1383. a Crispo-család követte az uralomban. Ezen új dinasztia megmaradt a szigetek birtokában mindaddig, míg 1566. II. Szelim szultán az utolsó naxoszi herceget IV. Crispo Jakabot el nem fogatta és a szigeteket zsidó bankárjának Miquez Juannak nem adta, aki Don Naszi József néven uralkodott rajtuk. Midőn ez új herceg 1579 aug. 2-án meghalt, a Sz. az oszmán birodalomba kebeleztetett be. A görög szabadságharcban végre a Kikladok, az É.-i Sporádok és Szkirosz az új királyság tulajdonaivá lettek.

Forrás: Pallas Nagylexikon