Szigligeti

Ede, szinműiró, szül. Nagyvárad-Olasziban 1814 márc. 8., megh. Budapesten 1878 jan. 19. Családi neve, melyet 20 éves koráig viselt, Szathmáry József volt. A gimnázium három alsó osztályát szülőhelyén végezte, a többi osztályt, valamint az akadémiai tanfolyamot Temesváron. Szülei Papnak szánták, maga orvos akart lenni, végül mérnökségben állapodtak meg s már dolgozott is két évig egy mérnök mellett, midőn 1834. Pestre jött, hogy elméleti tanfolyamot hallgasson. Titokban már rég a szinészetről ábrándozott, verselgetett is és szindarabokkal kisérletezett, és szigoru apja ellenére 1834 aug. 15. szinésznek csapott fel. Apja erre megtiltá, hogy az ő nevét viselje s ő ekkor választotta Döbrendtei ötletéből, Kisfaludy Sándor egyik regéje után a Sz. nevet. Alsóbb rendü szerepeket kapott, táncos, kardalos és ügyelő volt 12 frt havi fizetéssel, de tanulmányozta Goethét és Schillert és csakhamar egy tragédiát irt, mely Megjátszott cselek címen szinre is került. Ezt a következő évek alatt több komoly dráma követte, melyek szinpadi routinejukkal előnyösen különböztek az akkori eredeti darabok áradozásától s többé-kevésbé tetszettek is; Vörösmarty, Bajza, Fáy is buzdította a fiatal költőt. Az 1837. megnyilt nemzeti szinház falai között bontakozott ki egész tehetsége, nem mint szinésznek, hanem mint drámaköltőnek, s ettől fogva életét valóban a magyar szinügynek és első műintézetünknek szentelte. 1840. az akadémia pályázatán Rózsa címü vígjátékával elnyerte a díjat; e műve a szinpadon is sikert aratott és Laborfalvy Rózával sokáig répertoire-darab volt. Már ekkor a Sz. név országos hirre emelkedett és többfelé ünnepelték. Az akadémia 1840., a Kisfaludy-társaság 1845. tagjává választotta. Már a 40-es évek elejétől uralkodott a szinpadon s évtizedeken át, egész haláláig ő maradt első szinköltőnk; az akadémia drámai jutalmait 16-szor, a nemzeti szinházét 3-szor elnyerte. E sikerein kívűl élte nevezetesebb eseményei még, hogy a nemzeti szinháznak előbb rendezője, utóbb titkára, majd dramaturgja, végül pedig drámai igazgatója lett; a mellett tanára volt a szini iskolának. Élete végén keserítették a sajtóban felhangzó támadások. Szivbaj ölte meg. Szász Károly költeménnyel és életrajzzal, Gyulai Pál emlékbeszéddel tisztelte meg emlékét. Majdnem félszázadig tartó drámairói pályáján több mint 100 eredeti darabot irt, melyekben a meseszövés rendkivül változatos leleményü, a technika egészen modern volt s mindig hatásos; a jellemrajzban és előadásban gyöngébb volt mint a cselekmény fölépítésében és jelenetezésében, a költői ihletet gyakran a technikai ügyesség és a hatás eszközeivel való számító bánás pótolja. Remekeket alig alkotott, de mint a szinpad költője Kisfaludy Károyltól Csiky Gergelyig ő elégítette ki kora közönségének szükségleteit. Nagyobb hatást először 1836. tett Dienes címü szomorujátékával. Jelesebb szomorujátékai voltak: Gritti (1844); Béldi Pál (1856); A fény árnyai (1865); Struensee (1871); Valéria és A trónkereső (1868, megnyerte az akadémia nagy Karácsonyi-díját), ez utóbbi Sz.-nek legjobb tragédiája. Szomorujátékaiban van hatás, de inkább az elrendezés idézi elő, mint a szenvedélyek összeütközése; általán kevés ereje volt a fenségre. Sokkal kitünőbbek vígjátékai, hol a bonyodalmak szövésében nagy mester. Szereti tárgyait a művelt osztályok családi életéből venni s nagy kedvvel dolgozza fel változatos témáit. Jelesebbek: Házassági három parancs (1850), Dalos Pista (1855), Mama (1857), Nőuralom (1862) s főkép Liliomfi (bohózat, 1849). Történeti bohózata az Udvari bolond (1871). Igen nagy érdeme Sz.-nek a népszinmű megteremtése. Ő volt az első, aki a népet nem egyes mellékalakokban, tipusokban vitte a szinpadra, hanem egész szinművek tárgyává tette és jellemeket rajzolt a népből; nem csupán komikus oldalról fogta fel a népet, hanem érzelmes oldalról is; bevitte a szinműbe a népdalt is. Első népszinműve a Szökött katona (1843) mindjárt nagy tetszéssel találkozott, még inkább a Csikós (1846). Legjobb népszinműve a Lelenc (1863). Egyéb szinművei: Frangepán Erzsébet (szomorujáték 5 felv.); Pókaiak (szomorujárték 4 felv.); Vazul (dráma 4 felv.); Aba (szomorujáték 5 felv., 1838); Gyászvitézek; Rontó Pál (népszinmű, 1839); Romilda (szomorujáték, 1839); Micbán családja (dráma 3 felv., 1840); Troubadour (szomorujáték 4 felv., 1840, a Reguly-albumban jelent meg 1850.); Cillei Fridrik (dráma 3 felv., 1841); Ál-Endre (dráma 4 szakaszban, 1841); Nagyidai cigányok (népszinmű 3 felv., 1841); Korona és kard (szomorujáték 5 felv., 1845); Vándorszinészek (vígjáték 3 felv.); Debreceni ripők (népszinmű 1845); A rab (népszinmű 3 felv., 1846); Egy szekrény rejtelme (szinmű, 1846); Zách unokái (szomorujáték 5 felv., 1846); Egy szinésznő (5 felv., 1846); Pasquill (vígjáték 3 felv., 1846); Mátyás fia (dráma 5 felv., 1847); Renegát (dráma 4 felv., 1848); Istenitélet (dráma 3 felv., 1848); II. Rákóczi Ferenc fogsága (dráma 5 felv., 1849); Fidibusz (népszinmű 3 felv., 1850); Vid (dráma 4 felv., 1850); Aggteleki barlang (népszinmű 3 felv., 1851); Andronik (Szomorujáték 5 felv., 1851); Nagyapó (népszinmű 3 felv., 1851); Egri nő (dráma 5 felv., 1851); III. Béla (dráma 5 felv., 1852); IV. István (dráma 5 felv., 1852); Argyill és Tündér Ilona (néprege 3 felv., 1852); Cigány (népszinmű 3 felv., 1853); Lárifári (vígjáték 3 felv., 1853); Castor és Pollux (vígjáték 3 felv., 1854) Diocletian (szomorujáték 5 felv., 1854); Csokonai szerelme (vígjáték 3 felv., 1855); Pünkösdi királynő (vígjáték 3 felv., 1855); Veszedelmes jóbarát (vígjáték, 1855); Világ ura (szomorujáték 5 felv., 1856); Pál fordulása (népszinmű 2 felv., 1856); Nevelő kerestetik (vígjáték 1 felv., 1856); Tizezer forint (népszinmű 3 felv., 1856); Obsitos huszár forint (népszinmű 3 felv., 1857); Petronella (vígjáték 1 felv., 1857); Fenn az ernyő nincsen kas (vígjáték versekben, 1857); Mátyás király lesz (dráma 5 felv., 1858); A műszeretők (vígjáték 3 felv., 1859); Álmos (dráma 3 felv., 1859); Zsigmond fogsága (dráma 3 felv., 1859); A titkos iratok (dráma 5 felv., 1859); Az adósok börtöne (dráma 3 felv.); Tinódi (dráma 4 felv., 1850); A trónvesztett (szomorujáték 5 felv., 1860); A molnárleány (népszinmű 3 felv., 1861); A háromszéki székely lányok (népszinmű 3 felv., 1862); Lackfi Imre (szomorujáték 5 felv., 1862); A bujdosó kuruc (dráma 3 felv., 1863); Egy nagyra termett férfiu (vígjáték 3 felv., 1864); Nadányi (szomorujáték 5 felv., 1864); A szerencse kereke (dráma 3 felv., 1865); A próbakő (vígjáték 3 felv., 1866); Szerencsés (szomorujáték 5 felv., 1866); Kedv és hivatás (vígjáték 3 felv., 1866); Az üldözött honvéd (dráma 4 felv., 1867); A bajusz (vígjáték 3 felv., 1867); A szent korona (ünnepi daljáték 1 felv., 1867); A halottak emléke (dráma 3 felv., 1867); Ne nyulj ahhoz, ami nem éget (vígjáték 3 felv., 1869); IV. Béla (szomorujáték 3 felv., 1870); Ne fujd, ami nem éget (vígjáték 3 felv., 1870); Török János (dráma 5 felv., 1870); Strike (eredeti népszinmű 3 felv.); Az amerikai (népszinmű, 1871) stb. Fordította Goethe Egmondját és Shakespere III. Rikárdját, azonkivül sok darabot Dumastól stb. Irt egy dramaturgiai munkát is: A dráma és válfajai címen.

Forrás: Pallas Nagylexikon